Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem is olyan régen még azt hittem, örökfiatal énem sosem fog felnőni. Rosszul éreztem magam, amiért a húszas éveim elején még semmi jelét nem mutattam annak, hogy megértem volna a nagybetűs életre. Nem tudom, azért-e, mert lassan a közepén járok eme szép éveknek, de azóta egyre több minden utal a felnőttségre, amelyekre, ha ráeszmélek, csak ennyi szalad ki a számon: mi a *fene* történik?! (csillagok között egy másik f betűs szó szerepel általában, de hát a nyomdafesték meg a sok szidás a csúnya beszédemért…)
Például, amikor elindulunk egy hosszabb autóútra barátnőmmel, és elkezdünk beszélgetni. Új ruhadarabokról, exekről, jövendőbelikről, a szép szemű srácról a színdarabból, ismerősünk gagyi stílusérzékéről. Aztán két perc után kibukik belőlem: olyan menő szalmapityókasütőt rendeltem! Mi a fene, igaz? Szalmapityókasütőt. Otthonra, a konyhába, használatra. Mégis miért lesz ez téma közöttünk? Aztán hosszasan ecsetelem, hogy mire képes, mit tud, milyen olcsón jutottam hozzá.
Vagy amikor felmegyek valamelyik internetes áruház oldalára laptoptáskáért. Egy óra nézelődés után azon kapom magam, a porszívókon ájuldozom. Ez milyen olcsó, az minden port összegyűjt, úristen, ez kábelmentes, azta, az milyen szép, jézusom, ezzel nem kell hajladozni, amannak meg hajlik mindenhová a feje. Basszus, Barbi, ezek porszívók! Aztán lecsekkolom a bankkártyám tartalmát, és beletörődve az „ősz hajszálaimba”, megrendelem. Na jó, vannak ennél sokkal költséghatékonyabb jelei is a felnőttségnek. Parkolóbérletet kiváltani, babaruhákat hozzámérni a hasamhoz (félreértés ne essék, még csak az én szerveim lapulnak alatta!).
Mikortól kezd el az ember lánya reggel azon aggódni, hogy minden alapanyag megvan-e a tervezett ebédhez? Mi az a pont, ami után izgalomba jövünk, ha leárazzák a Cheddar-sajtot? Miért kezd el érdekelni a politikai helyzet, a jövő? Egy-egy vita kapcsán miért vagyok képes befogni a számat, lenyelni a véleményemet, és a békéért igazat adni a másiknak? Hogyan lehet az, hogy tudok már hosszú távon gondolkodni, kigyomlálni a mérgezőt az életemből?
Jo`!