Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tényleg butaság ilyen kérdést feltenni! Pedig sokan felteszik, és sokan, nagyon sokan vannak, akik számára nem közömbös ez a diploma. Nevezzük inkább érdemoklevélnek, mert mostanában mintha ez felelne meg leginkább annak, ahogyan fogadják ezt a lapot. Elismerése annak, hogy végigülte, -tanulta, -lógta, -szenvedte azt a négy esztendőt, s ha már amúgy is becsukódik mögötte a tanoda kapuja, hát legyen bizonyítéka arra, hogy igenis, annyi éven át tartozott valahová, még akkor is, ha az itt-tartózkodásért időnként tanulni is kellett.
Szívesen olvasom friss végzősök szavait a végigélt iskolás évekről, az élményekről, a megélt és meg nem élt diákcsínyekről, változatosak ezek a nagyon friss emlékek, de egy dolog egyik vallomásból sem hiányzik: megérte volna, hogy rendszeresen megmártózzanak a tudás örömében. Azok a magabiztosak, akik az iskolás időszakban nem csupán a szórakozás lehetőségeit hajtották fel, hanem ráhajtottak az ismeretek elsajátítására is. Kissé bosszankodunk, hogy más megyéktől, vidékektől, tannyelvtől eltérően nálunk a megyében nem született egyetlen színtízes érettségi bizonylat sem, ám ezt a bosszankodást feledtetheti majd, ha a főiskolák, egyetemek, az Élet kapuján bekopogtatva, bebocsáttatnak. Ám mi történik azokkal, akiknek nem sikerült elérniük a törvény megszabta mértéket?
Sajnos, sokan, még a sajtó is oly előszeretettel használja a megbélyegző kifejezést, hogy ezek megbuktak. Istenem, milyen gazdag a magyar nyelv, hogy ezt a helyzetet áthidalja. Úgy, hogy az ne legyen sértő. Nem érték el a kívánt szintet, elmaradtak a követelményektől, nem teljesítettek megfelelőképpen, és folytatni lehetne, hisz nincs annál mellbevágóbb, minthogy valakit bukottnak nevezzenek. Valahogy mindig zavart, ha a szakközépiskolások vagy elméleti liceumisták között lemaradókat valósággal a gúny tárgyává tették, holott az ő jogi állásuk a törvény szerint: érettségi diplomával nem rendelkező középiskolai végzettek. És foglalhat el bizonyos állásokat, beiratkozhat továbbképzésekre, lehet irodai alkalmazott. És folytathatnám. Erről a témáról szükségesnek tartom máskor is szólni!