Számvetés zsákutcában

Mintha egész ajándék-létedben menekülve és magad menekítve, most egyszerre világossá válna minden az utolsó gyufásdobozig. Megfogalmazni a történéseket annyira nehéz, hogy színpadhoz, rendezőhöz fordulnál legszívesebben: minden készen áll az előadásra. Úgy is, az is látszik, egy szinte teljes élet-rohanásban éppen ez volt a csúcs. Hát fogadjunk a mindenségben érdem szerint mindent; azt is vallom lábujjbegyem titkaként: még jó, hogy megértem. Ha már annyi szörnyű háború után még ez is várta az emberiséget, akkor ám húzzunk bele.

Még a léptem is könnyű volt az első napokon, látván, hogy talán az utolsó próbáiból vizsgázik az emberi faj, és hát nem nélkülem. Ajkam kissé hideg, tudom. Kezeim nem remegnek, verssorba való illegeti magát, míg leltározom magamban a látható, a számba vehető részét a mindenségnek. Nem is volt akkora kár talán örökkévalónak neveznem azt, amit veszíthetünk most néhány nap alatt.

Gyermekkoromban sem kötött röghöz egyik templom harangszava se azzal, hogy amott túl e földi rácsokon vár az örök boldogság. – Akkor már inkább itt e kis faluban, a hegyek s mezők alatt még egy keveset. És tessék: megadá az ég eddigelé a részemet. Csak ennyi lenne? Na, hagyjuk az egész hajcihőt, ha csak ennyire megy a játék, mikor nemzetek, országok mennek rohanva egy rohadt vírushadsereg ellen, Sri Lanka szigetországától Izlandig. És mindebben hazám, Európa s annak majdnem a közepében Románia, hol ma ismét laknom adatik. Innen özönöltek tízezrek nyugat felé dolgozni valami jobbért, módosabb életért. És most özönölnek haza mindenünnét a hazai földre, a maradottak megsegítésére, hagyva vesztegzárat és gyógyulást, hiszen ebben a kórságban nem az erő hull, hanem a vénje.

A számvetésem megszakad az út szélén, mikor meghallom a helybéli dicsőség dühödt himnuszát egy zsákutcában. Hallom, hallom, s hát román az, egy kocsiból dübörög föl dühödten a benzingőzben. Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett, állapítom meg a Bánk bán nagyáriájával száraz mellkasomban. Lám, zsákutcában jobban szól a himnusz.