Szavak húsvéti hittanunkból

Annyira nehéz lenne a fogság kötelékeire hajtani fejünket? Önmagamtól kérdezem, holott ez az idei április sem érkezett tova a szolgaság tiltakozására! Mire és merre menendő az ember ebben az évszázadban is, hogy egek és egek nemes lakói, uralkodóihoz fordul segedelemért, a létezés valóságának jogán, a lélek önmagában példás rendű jogán.

A keresztény húsvét, valamint az imák beteljesedésének sok évezres történelme teszi a valóság résesévé az imádkozva gürcölők kéréseit. A titkok megfejtését engedi, segéli a hétköz- és ünnepnapi fohászok között a magunk ege alá menekülők örömes, áldásban lélegző fohászait az emberi lét kertes-patakos valóságává épülni.

Királyai, nagyasszonyai a kis és nagy népeknek egyaránt a kereszt és a kasza, kalapács hangját szavazták létre, örömben, félelemben és megvalósulásban. Az igazságait nem fogja a rozsda. A gonosz ugyan hitvány fintori tálalásait ismétli asztalainkon, de segít nekünk mindennapi létünk és tiszta kenyerünk valóságáig. Az öröm csillogó, ha egyik, másik és harmadik ember is a megvalósulás asztalához juthat emitt meg amott. Az élő lelkészeket kérjük imában s dadogva, segélne bennünket a napfényes zöld határok, imában remegő domboldalak valóságos lélegzéséhez, a lelkek és a teremtő, templomépítő munka áldott kenyérszeleteihez.

A játékos ima aligha rügyezik, noha magunk is valljuk a Jóság és a Jelen ikeri voltát és jelenét. A Teremtő nem mulasztotta megvalósítani és nem babás-babonás valóság formáiban azt, amit anyánk, dédapánk vallott és megvalósított, megépített és megvédett. Ezért nem fél a keresztény ember a valóság oszlopsorait rakni, mert hiszi azt és vallja a lehetségessé válás valóságát.

Jézus születése maga igazolja a létet és valóságot, egeket építő emberi szellemet és valóságbeli bizonylatát. Jézus volta és létezése a mi Istenünk, valóságos építménye a múlt, a jelen és a miénk, a mieink jövője. Naponta megélni évszázadok sikereit, ez ad erőt ma nekünk a holnaputánhoz is, bizodalmi Keresztet el egészen a hit, a remény a szeretet remegve virágzó tavaszáig, még azon is túl.

A hit, az ember hite, Isten és az Ő Fiának ujjbegyérintése ezeken a szíveken, valós.