Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amikor egy (az) egész világ forr, ki tudja, milyen boszorkánykonyha fűtőjén, asszonyok, lányok két tenyerüket arcukra borítva menekülnek, maguk is aligha tudván, mi felé, mibe menekülnek abból, ami a veszendőség, maga a nemzetpusztulás. Ilyen időben, korokban mind a földön, mind az egekben kórusok ébresztenek családokat, népeket; az emberiség erdei égnek, menekül, pusztul ember, állat, maga az élet.
Ugyan kinek van kedve, tere ilyen korokban seregbe tömörülve dalolni, vezényelni: Forr a világ bús tengere, óh, magyar… Berzsenyi Dániel (1776–1836) költőnk az áldatlan, sőt átkozott Habsburg-elnyomatásban a mindenséget mérte s húzta harangjait, népeit gyülekezőre hívta-terelte a halálos veszedelemben.
Vészhelyzetben a karmester mintegy vezérként vezényel dallamra, ütemre, mert a győzelem titka ez. A karmesterek szerepe jelképértékű volt mindig is. A sepsiszentgyörgyi kórusok, karmesterek, dalosok és bizony politikusok is tisztában voltak ezzel, valamint a dal, a közös ének örökletes varázsával. Költők indulókra, rohamokra, sírásra és győzelmi hozsannára írtak dalt, és vették ezrek azt, hogy együtt békében, ostromokban, együtt egyért: a hazáért. Sepsiszentgyörgy kultúrotthonának kórusa nemrég volt százéves. Dalban, himnuszokban, rabszolgakórusban küldeni égre az imát, a köszönetet, szerelmi esdeklést, vagy a temetők némaságát…, megvolt és ma is megvan a kórus, a vezénylő karmestereknek hinni kell és tudunk is hinni, legyen az harci dal, vagy egy nemzet himnusza értékmérlegén, égi plafonok alatt.
Berzsenyi, Kölcsey meg Liszt Ferenc a mi oldalunkon, de tova szerte a békésebb vagy véresebb világban mindenütt művészi, elragadó varázsa van a közös kórusoknak. Sepsiszentgyörgy kórusainak és karmestereinek saját története följegyezve. Ma is rangot jelent, megtiszteltetést a város kórusában, tánckarában szerepelni, szólalni a Mester intésére. És emitt magam is csak a tisztelet hangján emlékeztem rájuk. „Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt!
Van száz év magány, de van száz év karban is, egy nemzetet összefűző kórusokban.