Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hogy történelemből elégtelenje lehetett, az onnan is kiviláglik, hogy nem tudja a botor: Székelyföldet, bár akarták, nem tudta felszámolni sem a tatár, sem a török, de az osztrák, majd az orosz sem, és száz év alatt a románok nagy erőlködése is eredmény nélkül maradt.
A valóság, hogy a diktatúrából öröklött nacionalista gárda kihalásával, aggá válásával sokan az erdélyi magyarok közül úgy gondoltuk, hogy a következő román nemzedék mégis csak olvasottabb, világot látottabb, többet tapasztaltabb, világnyelveket ismerő, s ebből kifolyólag kevésbé nacionalista lesz. Nagy tévedés! Mindig újratermelődik egy olyan 15-16 százaléka a lakosságnak, mely a nagynemzeti zászlót lobogtatja, a másságot elutasítja, fajtiszta Romániában gondolkodik.
A minap Rareş Bogdant hallgattam, aki szerint azért kell a kontinens parlamentjébe mennie, hogy Romániát naggyá tegyék, és főleg egyennemzetté sikálják. Ugyanazt hangoztatja a másik tévés, Radu Banciu is, aki marosvásárhelyi lévén, és a BBTE irodalom szakán tanulva hiába láthatta, hogy jobb a román-magyar békesség, mint a háborúskodás. Ő is a nagynemzeti álmok kergetésében látja a jövőt.
A szekusbarát Dacian Cioloş is Kolozsváron okosodott – persze, a szilágysági szülői házon kívül – nacionalistává. A sepsiszentgyörgyi permániás Dan Tanasă pedig az ugyancsak a gondolattal rokonszenvező bírák segítségével akarja Székelyföldet románná csiszolni. Ez csak néhány név a hangosabbjaiból. Ártó hatásuk azonban óriási.
Hogy nemzetünknek sok bánatot, nehézséget okozhattak, azt az RMDSZ számlájára is írhatjuk. Egyszerűen belementek a kis lépések politikájába, ahelyett, hogy keményen felléptek volna ellenük. Nem kis büntetések kirovásával, hanem amikor kellett, nemzetközi bíróságra is perre vinni a sértéseket, tüntetések sorát szervezni, nem engedni teret a nacionalista-fasisztoid hangoknak. Ha nem szeretnek, hát tudják meg, hogy mi sem szeretjük őket, és nem díjazzuk ténykedésüket. Száz év védekezésből elég volt!