Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A történelmi Székelyföld közel harmada nem a Kárpátok, hanem az Erdélyi-medence területén fekszik, lankásabb és enyhébb klímájú vidékeken, termékenyebb folyóvölgyekben és dombhátakon, ahol a valamikor mindent beborító erdők irtása is évszázadokkal korábban elkezdődött, s ahol nem csupán a pityóka termeszthető eredményesen, s nem csupán az állattenyésztést érdemes folytatni, ahol meghonosodott a zöldségtermesztés is, mint például a Nyárád mentén, s a gabonaföldek is jobb hozamokat nyújtanak. Az itteniek megélhetési és életmódja is különbözik némileg attól, ami a hűvösebb éghajlatnak megfelelően a medencékben lakó, nagy lélekszámú, sűrűn lakott katolikus falvakban kialakult.
A dombvidékeket persze számos suvadás, földcsuszamlás csúfítja, de errefelé sok a jól kihasználható legelő, kaszáló és gyümölcsös is. Ilyen tájegység a Hargita vonulattal közvetlen szomszédságban a Homoródi-, az Udvarhelyi- és a Sóvidéki-dombság, az utóbbi a parajdi Sóhát és a szovátai sókarszttavak jóvoltából a gyógyturizmus egyik (nem egyetlen) székely erőssége. Ide sorolható továbbá a Mezőség székely sarka s Maros-völgyi Marosmező, valamint a Küküllők-dombságának székely fele, ahol már a szőlőművelés és borkultúra is megjelenik a másutt is dívó kisüsti pálinkafőzés mellett. Ne feledkezzünk meg a magát még mindig tartó aranyosszéki falvakról, az impozáns Székelykő tövébe települt Torockóról, melynek a kapcsolata ugyan meglazult a belső anyaországként fungáló nagyobb szállásterülettel, de újabban élénkülő kapcsolatokat ápol vele.
A háromkötetes kötet idevágó fejezete számba veszi az erdőirtások erózióhoz, talajlepusztuláshoz vezető aggasztó jelenségeit, ezekre nyilván megoldást kell találnia a mai nemzedékeknek. A nyersanyagok tekintetében a fa mellett az altalaji kincsek közt említi mindenekelőtt a sót, a szenet, a rezet, a vasat, földgázt és a kőolajat, nem mindenik kiaknázását tekintik ma gazdaságosnak, van és mindig lesz jövője viszont a kőkitermelésnek (főleg homokkő, mészkő és andezit fejthető), törekedni kell a fafeldolgozó iparágak megerősítésére, s az agyagművesség is további szép eredményeket hozhat.