Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mi, székelyek az elködösített, ezért jelenleg homályba vesző történelmünk során folyamatosan hullattuk a vérünket hazánk, szülőföldünk, otthonunk és családunk védelmében. Olykor pedig idegen érdekekért is, mert erre kényszerített bennünket a sors. A veszteségeink fájdalmat okoztak, de nem éltük meg tragédiaként. Katona nemzet lévén tudtuk, elfogadtuk, hogy sarkunkban jár a halál, és bármelyik pillanatban elragadhat valakit közülünk.
Nem volt mindegy azonban, hogy nyílt küzdelemben, az ellenséggel farkasszemet nézve estünk-e el a csatatéren, vagy egy tömeggyilkosság fegyvertelen áldozataként vesztettük életünk. Ráadásul egy olyan orvtámadás következtében, amelyen az álmukból ágyútűzzel felriasztott öregjeinket, asszonyainkat és gyermekeinket is lemészárolták. A ránk rontó martalócok egyetlen célja ugyanis egy székely falu megsemmisítése, és a benne tartózkodók elpusztítása volt. Aljas szándékukat pedig siker koronázta. Reggel halottak százai hevertek a felgyújtott házak füstölgő üszkei között. Így vált 1764. január 7. hajnalán Madéfalva a székely Golgotává.
Azóta sok víz lefolyt az Olton, de az őseink ellen elkövetett gaztett okozta fájdalom közöttünk maradt, és most is a szívünkbe mar. Elődeink nemzedékről nemzedékre örökítették ama szörnyű éjszaka történéseit. És ez így helyes, mert Jézus követőiként megbocsájtottunk ugyan, de nem feledünk. A vérengzés emléke intő példaként lebeg lelki szemeink előtt: így járnak, akik megbíznak az álnok ellenségben.
Sok víz folyt le az Olton azóta, és megtépáztak a fölöttünk elvonuló viharos századok, de még mindig vagyunk. Itt, ahol a lábukat őseink egykor megvetették, ahol a rögökbe belekapaszkodtak. Ahonnan az otthonainkat több rendben kifosztó rabló hadjáratok, a szolgasorba taszító impériumváltások sem tudtak eltüntetni. Megtartott a hitünk és a konok élni akarásunk. Ne engedjük hát, hogy kiöljék belőlünk, hogy megfosszanak eme kincseinktől! Ugyanakkor tartsuk szem előtt, hogy a föld azé, aki lakja, hogy az élet továbbadása csak áldozatvállalással lehetséges.