Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A történelem folyamán Székelyföld egy olyan sajátos, gazdasági, társadalmi és kulturális entitást képezett a Kárpát–medencében, mely Magyarország keleti bástyájaként a haza védelmében is kiemelt szerepet játszott. A Habsburg-uralom azonban szétzilálta a rendhagyó székely társadalmat, melynek következtében a 19. századra súlyossá vált gazdasági gondok ínséghez és ezáltal tömeges elvándorláshoz vezettek.
E folyamat veszélyes és a magyarság egészére nézve tragikus hatásait ismerte fel a századvég nemzetben gondolkodó politikusi és értelmiségi rétege. Rádöbbentek ugyanis, hogy a románság számának folyamatos növekedése és ebből fakadó terjeszkedése miatt az erdélyi magyarság egyre nagyobb teret veszít, így beolvadását csak egy fejlődő gazdasággal és gyarapodó népességgel rendelkező Székelyföld akadályozhatja meg.
Mindezek nyomán került sor a Tusnádon 1902-ben megrendezett székely kongresszusra. Ennek részvevői ugyanis azokat a földművelési, ipari, kereskedelmi és közművelődési kérdéseket voltak hívatottak megvitatni, melyek törvényhozási, kormányzati vagy társadalmi úton való megoldása alkalmas lehet a székely nép áldatlan helyzetének a javítására és kivándorlásának legalább a mérséklésére.
Az itt kikristályosodott megoldások életbe léptetését azonban a háború, majd a trianoni békediktátum megakadályozta, a helyzet pedig sajnos még nehezebbé és bizonytalanabbá vált. Hiszen a román hatalom azóta is vagyona elkobzásával, tömeges betelepítésekkel, jogai megnyirbálásával, folyamatos nyomásgyakorlással, feszültség- és félelemkeltéssel igyekszik mihamarább megszüntetni az erdélyi magyar jelenlétet. És nem utolsó sorban a belső anyaország szerepét betölthető Székelyföld kiszipolyozásával, illetve fejlődésének a megakadályozásával. Aljas tervük megvalósítását pedig csak egy gazdaságilag és kulturálisan fejlett, gyarapodó és öntudatos székely nemzet tudja megakadályozni.
Éppen ezért, a 2002-ben, ugyancsak Tusnádfürdőn megtartott centenáriumi konferencia után üdvözlendő egy olyan tudományos értekezlet megszervezése, mely Székelyföld jelenlegi helyzetére és lehetséges fejlesztésére vonatkozóan fogalmaz meg igényes kérdéseket és ad rájuk kimerítő válaszokat.
A román hatalom vétkeinek felsorolásakor többek közt ajánlom elolvasni Földi István Székelynek születtem című visszaemlékezéseit. A kitűnő társadalomrajzban a szerző többször is kitér a magyarságukat eladó renegátok belső aknamunkájára, a székelység szellemi igénytelenségére, a magyar állam 18 előtti nemtörődömségére, a saját kezünkkel is megástuk a sírunkat bizonyítandó. Első sorban az önön hibáink felett tartsunk revíziót, mert azok jobban fájnak, mint az idegen elnyomás. Ma is le lehetne vonni belőle az aktuális mondanivalót, ebben az értelemben alig változott azóta a világunk.