Székely szocisok

A gyereknevelési pótlék növekedése körül érdekes vita alakult az internetes közösségben, főleg akkor, amikor az RMDSZ nem fogadta el a PNL-féle verziót, és utólag fogadták el a másik változatot. A kedvenc hozzászólásom, amit olvashattam az erről szóló hírek alatt, a következő volt: „Mocskos politikusok, próbálnának ők is gyereket nevelni ilyen kicsi pénzből!” Az általános tévhittel ellentétben ezt nem az indiai felmenőkkel bírók írták, hanem az egyik „dolgos, szorgos” székely, akinek kommentjéhez sok száz hasonlót találni.

Ahogy olvastam, azon gondolkodtam, hogy mégis mi a baja az embereknek? Ennyire kelet-európai standardok lennénk, hogy ténylegesen a vezetői tisztséget betöltöttektől várunk minden felelősséget? Szerintem nem a politikus dolga, hogy „felnevelje” mások gyermekeit, elvégre az sem az ő dolga volt, hogy azokat nemzzék. Továbbá milyen ember az, aki kizárólag állami pénzből szeretne gyereket nevelni? Miért van az, hogy egyesek teljesen máshonnan várják a mannát, nem pedig azon vannak, hogy tegyenek érte?

Tudom, legtöbb esetben a romákat illeti a vád, hogy segélyen élnek, de körül lehet nézni az internetes szemétdombon, hogy hány és hány földink akad, akiknek a bunkóság és kreténség között ingázó (néha frontális ütköző) két agysejtje hasonló gondolatokat szül: miszerint, ha lehet, már ne ilyen kevés pénzt kapjon gyereknevelésre, mit képzel ez a hitvány állam?!

Nos, ha gyereket akarsz nevelni, akkor teremtsd meg hozzá az anyagi körülményeket, ne pedig mástól várd a csodát, elvégre, amikor szeretkeztél a feleségeddel, akkor sem mástól vártad, hogy tegye meg azt helyetted. Tudom, hogy a gyerekvállalás egyben a társadalom iránti kötelezettség is, de azért a velejáró felbecsülhetetlen „előnyöket” elsősorban a szülő élvezi, és senki sem kényszeríti rá az édesanyákat, hogy 2-3 gyereket szüljenek. Persze, azért csal szüljön, aki teheti!

Sánta György, Sepsiszentgyörgy