Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Évente kétszer-háromszor sikerül hazalátogatnom Háromszékre, és ilyenkor minden alkalommal felkeresem nagyszülei sírját az alsócsernátoni temetőben. Idén, a múlt héten jártam ott először, és szomorúsággal vegyített döbbenet kerített hatalmában. Azt tartották mindig is, hogy nézd meg egy település temetőjét, mert az sok mindent elárul arról, hogy milyen emberek lakják. Ha gondozott sírokat, rendben tartott temetőt látsz, akkor biztos lehetsz abban, hogy az ott élők tisztelik hagyományaikat, őseiket, és fontosnak tartják, hogy a falujuk, ezen belül a temetőjük is rendben legyen. Számomra nem a rendtartó székely falu képe köszönt vissza rövid látogatásom során.
Már a temető kapujának elhanyagolt állapota meglepett, hiányzó lécek, illetve eldobott sörösüveg, micsoda rossz cégér ez Csernátonnak… Nagyapámék sírjáig érve tucatnyi szeméthalmot láttam, nyilván azokat valaki összegyűjtötte, bár kétlem, hogy ez egyik napról a másikra történt volna, inkább arra gyanakszom, hogy rég ott veszteglő szemétkupacok azok, melyet ottfelejtettek. Kérdezhetném, hogy kit terhel ennek a felelőssége, kinek fizet a község a temetőgondozásért, ha fizetnek ilyent. Nem tudom, mert nem vagyok jártas ebben, a sírfenntartást a rokonaimra bíztam, ők fizetik. Kérdezhetném, hogy ki az illetékes rendfenntartó a temető ügyében, a történelmi egyházaink – merthogy ez közös temető – vagy a polgármesteri hivatal? Akárki is felelős, a mulasztása nagy erkölcsi kárt okozott a falunak.
Egy kicsit a lakók is hibásak, úgy érzem, hiszen olyankor van szükség önszerveződésre, amikor az illetékes szervek kudarcot vallanak. Vannak jó gazdaemberek, utánfutós traktorral, hála istennek vannak ügyes és tettre kész fiatalok a faluban – olvastam a lovas maszkásokról és a március 15-én felvonuló fiatalokról is –, biztos vagyok benne, hogy egy az egyházak és a község vezetősége által megszervezett kalákázással ki lehet küszöbölni a falu becsületén esett csorbát.
Bíró Ágoston, Vajdahunyad
A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.