Hajlamos vagyok azt is bizonygatni ennyi minden után, hogy ezen a földi világon mindennek megvan a szerepe. És ezt épp most fogalmazom meg, amikor viszonylag rövid idő alatt kiábrándultam a televízióból. Így, de nem ilyen egyszerűen és fájdalommentesen. Így ahogy visszatekintek a magam nemes-nemzetes vagy mentes világára, elég rövid idő alatt történt ez a kiábrándulás. Betörtek ablakok és üzleti érdekek a képernyő mögé, aztán a politikai megfontolások is, na persze. Ma ott tartunk, hogy a történelmi témájú tévécsatornán minden nap és sokszor nem lelünk mást, csak a második világháború csatáit, Hitlert és bandáját a legelképesztőbb felállításban, naponta többször. Nem tiltakozom még az akasztás ellen sem.
Na de a History eme rovata, csatornája is eltörpül a reklámidők mellett. Még az eresz alatti csatornát is megtöltik az üzletügyek és üzletesek. Mese nincs, sportból sincs ennyi, sőt, élő mérkőzések idején és megfuttatják a felvevő gépek szemét a reklámmal. Uram, mit tehetek? Hiszen én megtaláltam a reklámzuhatag helyét az illető csatornákban, és készséget is találtam értelmes cégeknél kihasználni lefolyó csatornákat. És most is csak azért beszélek másról, mert nagy a szennyes ömleny. Ma a televízióban sok helyen megjelennek tanácsadókként az iskolások, sőt a kisiskolások nevelésének erkölcsi és nevelési ficamai között a nemiség, a szexualitás, egyáltalán a családi életvitel rohadékai. Ártani mindenképpen mindenkinek, kicsikéknek és vénségeknek, mert fő a hagyomány, a rend és rendszer lerontása, hogy jöjjön a másság, a pénzéhség, minden, ami ocsmány.
A csendes tévészobákba berontottak a nyugati filmek a maguk őrjöngő szexualitásával. Szerelmi visítás alaphangon, persze, kell pisztoly is, na ná, ömlik a düh és a vér, a jók elnyerik méltó büntetésüket, pász! De hol az a rosta, mely megkíméli a kicsiket a szextől, kiveti a gépből a szennyet és az üzletet? Lehalkítani, be se engedni szemünk és gyermekeink, unokáink elé az álságos modern hányadékot. De hát ide gatya kell ám, törvény és ahhoz vizes ostor a javából, nem csak szűk bugyik.
Nos a mai fiatalok sem anyira „artatlanok”, mint ahogy azt a kedves szulok gondoljak es nehanyan a nyakukat a tokere is tennek, hogy az ok „csemetejuk” meg artatlan. Bizony, sokan a fejuket vesztenek, az biztos. Az egyik nap mentem a parkon keresztul es ket 12-14 eves „artatlan” kisaszony azon vitaztak, hogy a „kedveseik”, csak addig „maradnak” meg amig meg nem adjak nekuk amit „varnak” es aztan dobjak oket es melyikuk hanyszor „adta be a derekat”. Lassa de biztosan valtozik a vilag es mi is valtozunk tobbe vagy kevesbe.