Szent Mihály bora

Elindulok a piacra, mint aki döntő csatába, igaz, hogy itt nem lehet határozott léptekkel haladni, sok a vevő. Itt van Szent Mihály napja, valamivel jeleznem kellene, ha másnak nem, hát nemzetiségi elfogultság nélkül, hogy vagyok ám én is, fejet hajtok otthon. A reformáción is eltűnődtem, hihetetlen, mekkora hozadéka volt ötszáz év óta.

Az üzlet előtt hivatásos koldusok és „beszerzők” más vidékről. Kenyérke, gyümölcs van, édesség is a szatyromban. És akkor veszem észre – nem először – a borfelrakatot, borpiramist. És azt írja az üvegeken, hogy Szüret Gyöngye. Nem a neve, hanem a nyelv a feltűnő! Az se illő emitt, Székelyföldön, hogy egy üzletben magyar árumegnevezés van. Elég ritka. Én elveszem az egyik üveget, zöld mezőben (ez itt nem a reklám helye) a márka: Elan. Ez latin szó, maradjon. Lendület. A címke alján írva vagyon, hogy félédes fehér bor, vin alb demidulce.

Ismét átvillan a két halántékom között Szent Mihály ünnepe, fölragyog Kolozsvár főterén a Szent Mihály templom, egyetemi első évem első napján oda vittem a kis keresztet kis láncon a paphoz. Lesz, ami lesz! – Ajándékba kaptam, segítsen öt évig az egyetemen… Kérem tisztelettel, áldja meg…– Megtette, boldoggá is akkor. Szereztek vagy küldtek, mindegy, itt van a nagy ünnepre a magyar bor. És mindössze 5 lej és aprók. Milyen lehet? Honnan a magyar bor, és az ünnepre ilyen olcsó? Megvettem.

Otthon este elolvasom a túloldali szöveget. Megdöbbent! „Romániában előállított bor. Palackozta SC Odobești…” és tovább románul. És ismét magyarul: száraz, hűvös helyen tartandó… stb. Ritka élmény ez számunkra, szent-mihályi. Ugyanis pl. egyetlen gyógyszeres doboz tájékoztatóján egy szó sincs magyarul. Német, román nyelven, s annyi. A beteg magyar forduljon fordítóhoz vagy forduljon fel, semmit sem tud a gyógyszeréről! Ilyen nincs, ez még a reklámtrükköket is semmibe veszi. Szaknyelv, orvosi, magyar beteg, tájékoztató nélkül. És ekkor itt van ez a féláron forgalmazott borocska, két nyelven. És nem magyarországi, hanem odobești-i termés és „palackozza az Elan-Trió”, így, hosszú ó-val. És nem duvad össze Románia, sőt, ízesebb a bora! Üzenem ezt bé Bukarestbe, Szent Mihály napjáról.