Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Pontosítok: Szentivánlaborfalván ismét készül valami. Ez bizonyára így van, hisz két olyan ember mesélte el ötleteit, elképzeléseit, akiknek érdeme, hogy az utóbbi években ez a falu bekerült a szellemi körforgásba, egyre gyakrabban hívnak rendezvényekre, számolnak be a település ügyes-bajos dolgairól.
Kelemen Alpár férfikórusával keresztül-kasul járta már Erdélyt, s megállni egyáltalán nem akarnak, de otthon is szüntelen nyüzsgésben vannak. Úgy tudom, az egyedüli helység, ahová a kultúrotthonba is meghívták az Erdélyt járó híres tárogatóművészt, a Rákóczy Tárogató Szövetség elnökét, a nyírségi Nagy Csabát, aki ugyan az iskolában elfújta, és elmondta a maga nótáját és mondandóját, de Kelemen Alpár a felnőtteknek is meg akarta mutattatni ezt a magyar hungaricumnak számító hangszert és annak fúvóját. Végül egy nagy közös éneklés lett belőle kuruc meg ’48-as dalokkal, de mostanság énekelt népdalokkal is. Kányádi Mihály másfélszer annyi idős, mint Alpár, de a szülőfalu közkinccsé tételéknek vágya és akarata egészen fiatalos lendülettel töltötte fel, falumonográfiát ír, a helyi események, de az egész erdélyi magyarság sorskérdéseinek a helyi sajtóban való felemlegetésével sokat tett és tesz azért, hogy az a tisztelet, amelyet a valamikori idők vagy a közelmúlt nagy személyiségei megalapoztak, ne vesszen el, ne tűnjék el. Ő egy emlékkopjafa-park felállításával, megteremtésével bíbelődik, rajzokat készített, a rendelkezésre álló terület(ecske) felmérésével, pontos beosztásával keresett meg, azt is hozzátéve, hogy más elképzelések is vannak, de az elhatározás közös: emléket állítani mindazoknak, akik kisebb vagy nagyobb mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy e falu neve ismerősen csengjen mindenfelé. Egy biztos: a névsor, egyelőre hiányosan is arra utal, hogy ez az aránylag kicsi falu lakosságához mérten sok híres embert adott a magyar művészetnek, művelődésnek, politikának, sportnak, oktatásnak, tudománynak, ipar- és mezőgazdaságnak. Várjuk, hát várjuk az újabb csodás híreket, lépéseket a „kettőből egy lett” faluból!