Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Évekkel ezelőtt aradi barátom, aki az ottani tanfelügyelőségen dolgozott, tanévkezdéskor mindig arról érdeklődött, indul-e errefelé nagyon kis létszámú, román tannyelvű elemi osztály? A válasz minden esztendőben ugyanaz volt: indul, mert ez így természetes. Nekik Aradon azért volt e tájékoztatásra szükségük, hogy erre hivatkozva kérelmezzék olyan magyar osztályok indítását, amelyekben a megengedettnél kevesebben iratkoztak.
Azt, hogy most miképpen van, nem tudom. Azt viszont igen, hogy minden tanévkezdés sűrűn feltett kérdése, mekkora az iskolába indulók létszáma, s ha kell, maguk a pedagógusok indulnak el családokat látogatni, meggyőzni őket, hogy magyar tannyelvű oktatásra írassák gyereküket. Én többször példálóztam ezzel, ha a pedagógusi felelősségről volt szó, s látatlanban megszorítottam azoknak a kollégáknak a kezét, akiknek sikerült fenn- és megtartani ott is a magyar oktatást, ahol már halálra ítélték.
Olvasom a Hunyad megyei havilap, a Hírmondó őszi számát, amely rendkívül borúlátóan elemzi a megyei magyar oktatás helyzetét, az egyre csökkenő gyerekszámot, a magyar oktatást elhagyó, bizonyos esetekben elhagyni kényszerülő kisdiákok gondját, de a szülők tehetetlenségét is. Az ottani állapotok talán legmegrázóbb tükrözője a Zsil-völgyi kilátástalanság, ahol az évtizedekkel ezelőtti virágzó magyar tannyelvű oktatás a teljes elsorvadás küszöbén áll.
Ez a folyamat, az úgynevezett asszimiláció sajnos önmagától is bekövetkezhet, de még inkább, ha az illető országokban a kisebbségek ellehetetlenítése állampolitikai törekvés. E napon hangsúlyozottabb figyelemmel kell, kellene figyelnünk azokra, akiknek minden nap minden percében harcolniuk kell nemzeti mivoltuk, anyanyelvük, magyar nyelven való érvényesülésük biztosításáért.