Szétszórtan

Évekkel ezelőtt aradi barátom, aki az ottani tanfelügyelőségen dolgozott, tanévkezdéskor mindig arról érdeklődött, indul-e errefelé nagyon kis létszámú, román tannyelvű elemi osztály? A válasz minden esztendőben ugyanaz volt: indul, mert ez így természetes. Nekik Aradon azért volt e tájékoztatásra szükségük, hogy erre hivatkozva kérelmezzék olyan magyar osztályok indítását, amelyekben a megengedettnél kevesebben iratkoztak.

Azt, hogy most miképpen van, nem tudom. Azt viszont igen, hogy minden tanévkezdés sűrűn feltett kérdése, mekkora az iskolába indulók létszáma, s ha kell, maguk a pedagógusok indulnak el családokat látogatni, meggyőzni őket, hogy magyar tannyelvű oktatásra írassák gyereküket. Én többször példálóztam ezzel, ha a pedagógusi felelősségről volt szó, s látatlanban megszorítottam azoknak a kollégáknak a kezét, akiknek sikerült fenn- és megtartani ott is a magyar oktatást, ahol már halálra ítélték.

Olvasom a Hunyad megyei havilap, a Hírmondó őszi számát, amely rendkívül borúlátóan elemzi a megyei magyar oktatás helyzetét, az egyre csökkenő gyerekszámot, a magyar oktatást elhagyó, bizonyos esetekben elhagyni kényszerülő kisdiákok gondját, de a szülők tehetetlenségét is. Az ottani állapotok talán legmegrázóbb tükrözője a Zsil-völgyi kilátástalanság, ahol az évtizedekkel ezelőtti virágzó magyar tannyelvű oktatás a teljes elsorvadás küszöbén áll.

2015. november elején a magyar Országgyűlés, Bethlen Gábor születésének és halálának évfordulójára is emlékezve, e hónap 15-ét jelölte ki a szórvány napjának. A cél világos: bevinni a köztudatba, hogy mintegy kétmilliónyi magyar nemzetiségű ember összefüggő szállásterülettel nem bíró kisebbségként él különböző államhatárok között, kitéve az eltűnés, a felszívódás, a beolvadás veszélyének, és ezen még az sem segít, hogy legtöbbjük őshonos ott, ahol él, államalkotó tényező.

Ez a folyamat, az úgynevezett asszimiláció sajnos önmagától is bekövetkezhet, de még inkább, ha az illető országokban a kisebbségek ellehetetlenítése állampolitikai törekvés. E napon hangsúlyozottabb figyelemmel kell, kellene figyelnünk azokra, akiknek minden nap minden percében harcolniuk kell nemzeti mivoltuk, anyanyelvük, magyar nyelven való érvényesülésük biztosításáért.