Szófeszület

Sepsiszentgyörgyön október 17-étől olvasható az alábbi szöveg a Nicolae Iorga utca járdáján így, ahogy most idemásoltam. Egyébként felsőbb hatósági engedéllyel festették ide, több színben. Nem, nem csak román nemzeti színekben. Engem a kétnyelvű hangzás kapott meg, és a szavak jelentése, mindkét nyelven. Az első és az utolsó szó mintegy átölelni látszik, megfelelő fordítás nélkül, a teljes táblát. Íme, a teljesség:

                                             VAGYOK

           Interesat                                                       Hálás

          Érdeklődő                                                  Recunoscător

                                             Békés

                                            Pașnic

        Szeretve                                                        Megbocsátó

        Iubit                                                                 Iertător

                                            Elfogadó

                                          Înțelegător

                                           Binecuvântat

                                             Áldott

                                              SUNT

Nézem ma már a kész szöveget a járdán. Tegnap este elalvás előtt még egyszer megforgattam a szerényen alvás felé lombozó gondolataimban, vajon ki, miért találta ki ezt a torz feszületformát ehhez a magyar–román–magyar érzelmi oldathoz? Még nem értettem, az előbb sem nagyon, miután ott álltam a színes ábra előtt, és néztem bele a valakitől megképzelt Írásba. A kép csak akkor lesz érzelmi és értelmi látvánnyá bennem, mellemben és fejemben, ha elgondolkodtat a szépség hozama. De ez itt mi lehet?

Fönn, „fejként” magyarul a VAGYOK. Mármint a feszület – vagy a keresztfa – fejeként. Nincs alatta a szó román fordítása, jelentése. Megyek tovább, ha már ide rendelt ez az óra! Olvasónak balra az interesat, azaz érdeklődő. Itt már először magyarul. Na, ha ez a járdafestő valamely vallási szektának híve és hirdetője, akkor engem elért! Ugyanis érdeklődő, interesat vagyok, szent igaz. Minden érdekel, ami történik velem s környezetemmel, köröttem még élő népemmel, amelyben élnem adatott. És ha érdeklődő vagyok, amint azt elvárja a járda, amelyen állok, akkor rebben a tekintetem jobbra: hálás. Ez igaz. Hálás vagyok az emberi s isteni teremtésben, hogy ide születtem s annak, ami vagyok.

Amint látjuk, az írott, kétnyelvű „keresztfa” közepén a BÉKÉS szó. Románul Pașnic. Döntse el a jelenkor, ha van ereje, mennyire vagyunk mi itt, magyarokul békések. Ennél békésebb elnyomott nép van-e? És én vallom, amit igen, s nem, amit nem. Mindet fennhangon. Mi vagyunk, tehát nem néma gyülekezet. De ki kérdezi itt az orrom előtt, cipőm orra előtt mindezt? Szekta? Vagy csak egy ötlet? És ki javallotta ide? Nem is firtatom.

Baloldalon írva a szeretve. Románul iubit. Itt eláll picit a lélegzetem, míg fontolgatom: Ikanyikova Szvetlana ukrán lány vagy kinek a szeretetét meresztik rám annyi idő és annyi szenvedés után most, itt, a talpamtól csókolásnyira, a járdán? Ki szeret úgy, hogy meg kell nyugtatnia ingem alatt és népben, nemzetben? Mi akar ez lenni színesben egy elszíntelenített ítéletidőben?

És amott jobbra az, hogy megbocsátó. Románul iertător. Mármint én, e földön járó. A Miatyánkból már kihúztam, hogy megbocsátok az ellenünk vétkezőknek. Lehet vétkezni ellenem, estétől reggelig?
Jön a szófeszület közepén a szó magyarul: Elfogadó. Înțelegător, románul. Na, én ezt megértőnek fordítanám, de ki tudja, mit értett akkor, aki ezt ide festette a lábunk elé?! Mit kell még elfogadnom? Mit?

És a szó alatt a másik, összemarkolónak szánva talán: binecuvântat, azaz: áldott. És én állok mereven azóta is, próbálván megfejteni, mit és miért festettek a földre, ahol naponta járok? Áldott is vagyok, meg békés és annyi minden, amit emitt rám kentek-fogtak, s nem is tudtam mindezt magamról, magunkról. Lenyugtatom a napom, elegem volt mára, két nyelven, románul és magyarul olvasnom magamról a végzést.

És legalul a végszó, immár románul, a kezdő szófejfa első szavának a fordítása: Sunt. Azaz: vagyok. Szektás, tébolyult agitátor békítgetők között letagadhatatlanul vagyunk, vagyok, magyarok és nem más.