Szomorú a nóta vége

Nyugodtan vagy türelmetlenül, mindenképpen be kell sorolnunk magunkat a jobbra törekvő emberek soraiba. Sokan vannak. Sok tragédiát megért és még többet maga az ember, a homo sapiens teremtett, vont magára. Istenhez imádkozhatunk, az ember(iség)ben bíznunk kell, noha sok háborúságot intézett a józan ész ellen, azaz: önmaga ellen. Amikor rabolt repülőgépekkel támadtak fajtársaink New York felhőkarcolói ellen, akkor éreztem, hogy ezzel a 2001. szeptember 11-es eseménnyel szükségszerűen új időszak lép működésbe a világon. Mármint a mi földi világunkon, ahol a nagy történéseket az emberiség egy-egy katonanótával vette magához, mint megtörtént hadak és háborúk ismertetőjét. Jön a magyar nóta, felitató, feltörlő szolgálatban: elesett katonák teste lesz a vánkosom, meg tovább: ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki…

Valami újat, hogy ne mondjam, nemesebbet forgattam magamban. Mert ugyebár a világhatalmat, az amerikait ennyire megalázni, megtámadni palotáit, a pénzhatalom két csúcsát, aztán a katonai fellegvárat, ezek után valami újnak kell jönnie a harmadik évezreddel. És nem jöve semmi, de megjött a koronavírus-járvány a világra, megjött a levél fekete pecséttel, megjött az ellen százezer emberrel… Nem folytatom katonai kesergőkkel, amikor már a béke is tele fertővel. Azaz hogy lélekmagasságban folytathatjuk ma is, továbbra is, mert be vagyunk zárva és nem úgy ám, ahogy Rózsa Sándor volt itt né, Szamosújváron.

Kimondottan hiányérzetünk van ebben a karantén-nyaralóban. Jönnie kell(ene) valami újnak az emberiség javára, frissítőként a világzárkába. Világos, hogy ez nem mehet így tovább. Nosza, lássuk a medvét! És a rácsokon túl feltűnik Soros, a pénzvilág filozófusa, csókos pajtása mindenkinek, aki pénzügyekben jártas, egykori bűnöző rabok kártérítője, roma iskola- és munkakerülők busás gazdagítója…

És visszatér magán- meg társas zárkánkba ismét hajnali órán a belső zsongás hullámhosszán a nóta, hogy hozzám küldött kis levélkéd megtalálod a zubbony zsebében, igaz, hogy egy kicsit véres a levélke halovány kis széle…

No, talpra magyar, új világot kell kitalálnunk, valami egészen újat!