Szomorú korondi üzenet

Mások halála mindig figyelmeztet a veszteségeinkre. Nő bennünk a veszteség súlya, ha egy egész nemzeti közösség vesz tiszta inget a temetésre.

Páll Ágoston korondi keramikus, „cserepes, fazekas” a megnevezések sokaságában, minap odalett 72. életévében. Még a korondi makacs székelyek is meghalnak. Páll Ágoston azonban a nagy és nagyon is híres Páll család egyik gyermeke volt. Testvére Páll Lajos romániai börtönviselt költőnek, festőművésznek. Apja is, a nagy család is egészen híve és alkotója a hagyományos népi művészetnek.

Akkor kerültem az egyetemről a korondi líceum tanári katedrájára, amikor a kommunista rendszer éppen Korondon, Sóvidéken is kollektív gazdaságot akart létesíteni minden áron. Ott, ahol szántóföld csak legfennebb legelőre volt alkalmas. Az egyik fenyegetés már rendelkezés is volt, hogy a cserepes, fazekas kisiparosoknak nem adnak piac- és vásárlátogatási, szállítási engedélyt, amíg be nem állnak a kollektívbe…

Alig belátható a korondi háziipar, a népművészet hagyományának története. A Páll család a leghíresebbek között volt mindig. Páll Ágoston és neje, született Koszta Veronika gyermekkorától a hazai művészetre készült. Páll Ágoston UNESCO-díjat is kapott nemrég, Magyarországon, az akadémia termében adták át neki a Magyar Örökség-díjat. Tanáruk voltam. A gyász nem csak az enyém.

Siratjuk az elmenőt, vigasztaljuk magunkat a kitüntetéseivel. Azok nyugtatnak kicsinyég, hogy nem halt el ám Erdélyországban, Székelyföldön sem a nép eredeti művészete, mely felismerhető a legnagyobb vásárok, piacok területén is. Része van ebben a híres néprajzkutató, eligazító Bandi Dezsőnek is, aki terelgette jó irányba a székelyföldi alkotókat, értékmentőket az eltelt fél évszázadban. 

 Másfél éve volt kiállítása Páll Ágostonnak Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. Telt ház fogadta, nyugtatta őket, kettejüket, hogy van kelete s keresete az eredeti népművészetnek mai nap is, annyi törtető rontás közepette is. Ma Korond község a legjelesebbek közé tartozik. És benne a Páll család, a hagyományőrzés és a hihetetlen sok munka kitüntetettje, minden gyermekével és ükunokáival az időnk, az idejük végezetéig – örökre.

A hátramaradókat nyugtassuk az elhaltak alkotó munkája iránti tisztelettel.