Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kutathatnám is, mitől fél a román újságírásnak a marosvásárhelyi népsége ennyire, vajon mitől? Magas feszültséget mímelnek idegeikben, aggódnak, hogy az erdélyi és másutt is élő magyarság Romániát föl akarja darabolni (!). Ettől félnek, a mai Magyarországot terrorállamnak titulálva? Ostobaság. A magyar autonómia jogos követelése nem jelent darabolást. Arról is szóltam e félve éldegélők előtt, azért követeljük Erdély „függetlenségét”, hogy a románok ott megkaphassák az autonómiát.
Mitől félnek ezek ennyire itt, ott, a Maros mentén? Nászutunkon voltunk 1970-ben, többek között Marosvásárhelyen is, Kolozsvár után. A taxiban mondtam ifjú páromnak, milyen tiszta város, látod? Figyeled? A gépkocsi kormányzója szép, halk, de hallható magyar szóval mondta, mintha magának: van itt szemét elég, és egyre több lesz.
Ennek az ismét célba jött, ömlesztett újságírónak a nevét most az egyszer nem írom ide; ezért tőle tiszteletdíjat se kérek. Azt fejtegeti megfutamodott s menekülő logikai cigánykerekén, szó se lehet arról, hogy a sokat szenvedett Románia a világon először a (magyar) Tordán kimondott vallásszabadság napját (1568. febr. 13.) ünneppé nemesítse. Sose volt addig vallásszabadság törvénybe iktatva. Nosza, neki ismét az erdélyi maradék magyarságnak! Hogy aszongya, szó se lehet róla, és hogy háromszáz ortodox román templomot romboltunk le, és izé… Hadd említsem meg, Trianon után kötelezővé tették a román kormányok minden magyar településen román templomot építeni – saját költségen. Ment is ez, ostor alatt. Aztán magyaridőben, Észak-Erdélyben több helyen egy-egy éjszaka ökrökkel lehúzatták néhányat. Így igaz. Az is, hogy a háromszéki Sepsibükszádon a kőbánya öreg tulajdonosa által kórházra szánt nagy pénzt az ortodox egyház templomépítésre vette el. Ott istentiszteletet egyszer se láttam. Nem sorolom, csak annyit firtatok: vajon miért s mitől félnek ezek a habzsoló, ömlesztett román újságírók, hogy még nézni is jó? Az országukat megszülő nagyhatalmak most nagyon besz…rva, omlásban. Talán ezért? Nehéz lehet farfelőli szorongásban ülni a trónon.