Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tényleg szép Szováta! Még nincs megnyitva a tó, de annyian járnak-kelnek a fürdőhely utcáin, mintha szezon közepén lennénk. Készülnek is rá, szemmel láthatóan folyik a felújítás, a szépítés, s ami nekünk, magyaroknak igencsak jól esik: az utcák, üzletek, szórakozóhelyek, eligazító táblák, árjegyzékek, étlapok következetesen legalább kétnyelvűek. A kiterített medvebőrre emlékeztető tó még csendben szívja magába a meleget, körülötte megújul a padlózat, egyszóval: Szováta várja a vendégeket. Most éppen azt ünnepelték városszerte, hogy 142 évvel ezelőtt született a Tó. A világon talán az egyetlen olyan természetes tó, amelynek keletkezési idejét pontosan meg tudják jelölni, ezt jegyzőkönyvben is rögzítették az akkori közjegyzőségen: 1875. május 27. Íme, hogy is szól ez a történet a hiteles tanúvallomások tükrében:
„(…) 1875 év nyarán – jól emlékszem, éppen Úrnapja délelőttje volt– néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés-tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakora hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyéshegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt, s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán-hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.” Dr. Lengyel Béla akkor talán nem is gondolta, hogy ez a jegyzőkönyv lesz később a nagy tó születési okirata.
Érdemes elmondanunk, hogy ez a Keleti-Kárpátok legnagyobb méretű hőtároló sós tava, 3,8 hektár területű, kerülete pedig 2 kilométer. A csaknem húsz méter mélységű medencében mintegy 250 ezer köbméter sós víz gyűlt fel, mely elraktározza a meleget, olyan, mint valami hőakkumulátor.
Ebben a csillogásban, varázslatos környezetben talán az egyetlen elszomorító, bosszantó fekete pont: a pusztulásra ítélt Bernády-villa. Évek óta szégyenfoltja ez a fürdőtelepnek, egyáltalán nem méltó ahhoz az emlékhez, ahogyan a híres marosvásárhelyi polgármesterről szoktak beszélni.