Tájékoztatás

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Idő 2017. február 4–17-i lapszámában Horváth Alpár főszerkesztő úr terjedelmes rágalmazó cikket közölt Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészről, egyházunk közügyigazgatójáról. A zsarolási és rágalmazási üggyel kapcsolatos tájékoztatásként a Magyar Unitárius Egyház főhatósági tisztviselőjeként az alábbi tudnivalókat hozom az érdeklődők tudomására.

 Folyó év január 15-től kezdődően Horváth Alpár úr leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Szekuritátéval való együttműködéssel, és más alaptalan vádakkal illette, részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait.

Kovács István az alábbi levéllel válaszolt a zsarolásra:

Alpár,

leveled derült égből villámcsapásként ért és bárki is legyen a dolgok mögött az egész szemenszedett rágalom.

Isten és ember előtt kijelenthetem, hogy nemcsak rólad, de senkiről semmilyen jelentést nem írtam, sem az elmúlt rendszerben az államvédelmi szerveknek, sem a rendszerváltás után. Próbálom megválaszolni magamban a mögöttes szándékokat amelyeknek – még mindig remélem – te csak áldozata vagy. Az én kezem által aláírt semmilyen nyilatkozat vagy jelentés nem létezik! Ha te mégis rendelkeznél valamilyen általad bizonyítéknak nevezett dokumentummal, az egyértelműen hamisítvány. Elképzelhetőnek tartom, hogy a mai rendszer úgy próbál hitelteleníteni kényelmetlen személyeket, hogy ilyen rágalmazó „dokumentumokat” gyártanak utólag, miként egy időben a România Mare rád akarta sütni a szentgyörgyi szoborrobbantásban való bűnrészességet.

Tiszta lelkiismerettel álltam és állok bármilyen átvilágítás elé. Tudatában vagyok, hogy legnagyobb kincsem: becsületem és emberi méltóságom ellen készül merénylet, amelynek – amennyiben te valamilyen hamis „dokumentummal” rendelkeznél – te is csak félrevezetett áldozata vagy. Annak is tudatában vagyok, hogy a rágalmazás által okozott károkat akkor sem lehet teljesen eltüntetni, ha igazamat sikerül bebizonyítani, de ezzel együtt csak annyit mondhatok, hogy a lelkiismeretem tiszta, és ez bármihez erőt ad számomra.

A leveledben megfogalmazott anyagi követelésekről és az ún. „kölcsönről” enyhén fogalmazok, és csak annyit mondok, hogy követelésed teljesen alaptalan. Tartozni tényleg tartozom neked barátságunk sok tartalmas pillanatáért, de ez másképpen kamatozik.

Kovács István

 Az erősödő nyomásgyakorlásra Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött a zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-i telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.

A fentiekben ismertetett ügyben Horváth úr 2017. január 29. és február 8. között öt levéllel fordult egyházunk főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Az első három levelet a Székely Idő főszerkesztőjeként jegyezte, a továbbiakat pedig főszerkesztőként és a Székely Önrendelkezési Tanács ideiglenes ügyvivőjeként. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, amelynek a lényegét így fogalmazta meg: „Hétfőn (január 30-án) este kilencig módjukban áll leállítani KOVÁCS ISTVÁN szennyesének nyilvánosságra hozását, ha megfelelő döntést hoznak. (…) Ha Önök látnak megoldást, azt egy fél nap alatt is megtalálhatják (pl. a Kovács Istvánnak a palásttól való megfosztása), s így az egyház becsületét is menthetik a hívek előtt. Ha nem találnak Önök sem megoldást, a „Kovács István viselt dolgai” vagy valami hasonló cím alatt a Székely Idő kedden-szerdán megjelenő lapszámában már olvashatják a „feuilleton” első részét – természetesen hiteles fénymásolat-ábrákkal dokumentáltan!”

A február 1-én küldött leveléhez mellékelt, majd az újságjában is közölt, 1984. november 15-i és december 7-i keltezésű jelentésekből kiderült, hogy azok egy olyan orosztanártól származnak, aki 1984 őszén Sepsiszentgyörgyön orosz nyelvű magánórákat tartott Bajna Erzsébet középiskolás diáklánynak. Abban az időszakban Kovács István teológiai hallgató volt Kolozsváron, nem tudott oroszul, tehát 1984 őszén nem adhatott oroszórákat Sepsiszentgyörgyön.

2017. február 1-én este felhívtam telefonon Horváth Alpár urat. Elsősorban ezekről a tényekről akartam tájékoztatni őt, mielőtt végzetes lépést tett volna a névazonosságból fakadó félreértés következtében. El akartam mondani, hogy alapvető félreértés áldozata (ő is), amennyiben az általa elküldött két besúgói jelentés (Notă informativă) alapján a „Kovacs Istvan” fedőnevű forrást (besúgót) Kovács István jelenlegi sepsiszentgyörgyi unitárius lelkésszel azonosította. A telefonhívásomat Horváth Alpár úr felesége fogadta (Simon Ildikó főszerkesztő helyettes asszony), aki a telefonkészüléket nem adta át férjének, arra hivatkozva, hogy a főszerkesztő úr foglalt a lapzárta miatt.

 Február 2-án Bajna Erzsébet (a jelentésekben szereplő egykori diáklány) egyértelműen megnevezte a jelentéstevő, „Kovacs Istvan” fedőnevű korabeli sepsiszentgyörgyi orosztanárát, majd levélben tájékoztatta Horváth Alpár urat a volt besúgó orosztanár valódi kilétéről, aki nem azonos Kovács István lelkésszel. Horváth Alpár úr még egy ilyen tényközlés ellenére is megállíthatatlan volt abban, hogy a Székely Idő legutóbbi lapszámában megjelentesse írását Kovács István általa feltételezett „besúgói mivoltáról” és más valótlan rágalmairól. Lényeges szempont, hogy zsaroló fenyegetését azután váltotta valóra, miután Bajna Erzsébet már elküldte neki a névazonossággal kapcsolatos félreértést tudatosító levelét. Megjegyzem, hogy rágalmainak kifejtése mellett a főszerkesztő úr, aki mellesleg nem tagja egyházunknak, a fent nevezett lapszámban félreértelmezi és gúnyolja egyházi hitelveinket is.

 A Magyar Unitárius Egyház a belső átvilágítási folyamat keretében – 2009-től kezdődően – kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól (románul: Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității) a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki az esetleges iratgyűjteményeivel kapcsolatban (ügyiratszám: P935/10), vagyis azt igazolta, hogy nyilvántartásukban nem szerepel semmilyen iratgyűjtemény Kovács István nevén. Egyházunk főhatósága 2017. február 2-én kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy – tisztázás céljából – fedjék fel a Horváth Alpár úr által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.

Becsülete védelmében Kovács István – az elmúlt héten – az illetékes bűnüldöző szervhez fordult.

Kolozsvár, 2017. február 15.

A fentiek hiteléül: Szabó László (a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa) s. k.

Állásfoglalás Kovács István unitárius lelkész zsarolása és rágalmazása tárgyában

 A Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége határozottan elutasítja Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész és egyházi főtisztségviselő megzsarolását, valamint rágalmazását Horváth Alpár által, és mindezt az unitárius egyházközösség egésze elleni támadásnak tekinti.

Nevezett személy az általa szerkesztett Székely Idő 2017. február 4–17-i lapszámában közölt összeállításban, valamint egyházunk főhatóságának és szélesebb körű nyilvánosságának küldött leveleiben minősíthetetlen rágalmakat fogalmaz meg, amelyeket egyöntetűen visszautasítunk, akárcsak az egyházszervezeti életünkbe történt durva beavatkozását.

A Kovács Istvánnal szemben megfogalmazott alapvető vádja: a múltbeli és jelenlegi romániai államvédelmi szervekkel való együttműködés. A Magyar Unitárius Egyház belső átvilágítása keretében a főhatóság kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól (románul: Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității) a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki (ügyiratszám: P935/10). Egyházunk főhatósága 2017. február 2-án kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy – tisztázás céljából – fedjék fel a Horváth Alpár által emlegetett ügynökök/besúgók („Kovacs Istvan”, „Fănuș”) valódi személyazonosságát. A Székely Idő legutóbbi lapszámában közölt jelentésekben szereplő egykori diáklány 2017. február 2-i nyilatkozatában megnevezte a jelentéstevő, „Kovacs Istvan” fedőnevű korabeli sepsiszentgyörgyi orosztanárát, aki nem azonos Kovács István lelkésszel.

Kovács István lelkészi hivatását kezdetektől fogva lelkiismeretesen és tisztességesen végzi. Mindezt igazolja az általa szolgált egykori (Marosvásárhely) és jelenlegi (Sepsiszentgyörgy) unitárius gyülekezetek vezetőségének kiállása lelkészük védelmében, akárcsak az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége Választmányának közleménye a szervezet egykori elnöke mellett. Becsülete védelmében Kovács István az illetékes bűnüldöző szervhez fordult. Az állami igazságszolgáltatási eljárás eredményétől függetlenül a zsarolásra és a rágalmazásra már a megrágalmazott személy hitelessége és közösségszolgálata is elégséges válasz, aminek bizonyításához nem szükséges másfajta igazolás. Pál apostol intésével hisszük, hogy minden ember a hitével, szavaival és cselekedeteivel tesz bizonyságot minden nap Isten és embertársai előtt: „A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.” (2Kor 3,2)

 Kolozsvár, 2017. február 15.

 A Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége