„Takarodjon a látókörömből”

No, Czegő „uram”, ilyen mélyre csak a legnyomorultabbak vagy a leggerinctelenebbek süllyednek. De ha nem bizonyítja a most nyilvánosságra hozott állítását perdöntő módon, könyörtelenül beperelem hitelrontás címén vagy valami más hasonló, jogilag „illő” címen. Czegő elvtárs! Nekem mindig volt annyi „tinta” a tollamban, hogy ne szoruljak rá másoktól lopni! A tények:

– én a Megyei Tükörnek csak valamikor 1981 táján „dolgoztam” be – kötelező egyetemista nyári gyakorlatként,

– verset a Megyei Tükörben 1990 előtt se közöltem,

– novellát alig írtam életemben, így azt oda se vihettem, mert máshol sem közöltem,

– a „70-es évek végén” „utolsó éves egyetemista” már csak azért sem lehettem, mert én 1982-ben végeztem.

Lehető magyarázat:

– volt egy MÁSIK „papfiú”, akiről kiderült, hogy plagizált akkoriban, de az nem én voltam,

– kevesebb alkohol, s több jóindulat használ az egészségnek és a memóriának is!

A perig pedig takarodjon a látókörömből, kitörlöm még az emlékezetemből is, nemcsak az ismerőseim közül. Eddig tiszteltem. Mostantól megvetem. De hát, íme, hogy nem véletlen, hogy aki „zsoldossá lesz”, az azt ír, amit mondanak neki, vagy – ez a jobbik eset – kegyednek elment a józan esze…

Tehát: van két hete, hogy előálljon a bizonyítékokkal. Ha ezt nem teszi meg, beperelem, s arra mérget vehet, hogy a pert meg is nyerem, mert azon kevés novella, amit írtam, az mind a saját tollamból és agyamból fakadt.

Én kegyednek (úgy látszik, ez is nagy tévedés volt!) egyszer adtam csak valamit, az pedig az 1985-ben megjelent „töredékes emlékirat” című kötetem volt! Mert akkor még tiszteltem. Most viszont: visszakérem a kötetet vagy az árát (A Vatera-nevű helyen most 2400 ft)! A szesz veszélyes játékszer, nem gyermekek vagy elmeileg túlérzékenyek kezébe való (kés, villa, olló… szesz…).

Ami tény: Czegő Zoltán most (zsoldért cserébe, vagy csak bomlott emlékezete miatt) „kiírta”/törölte magát a szavahihető tollforgatók sorából.

Őszinte megvetéssel: Horváth Alpár