Tanévkezdésre

Úgy hiszem, nincs olyan felnőtt, akit ne érintene meg minden esztendőben az őszi tanévkezdés. Mondhatja bárki, hogy ez elsősorban a szülők érdekkörébe tartozik, de el nem tagadhatja senki, hogy őt bizony izgalomba hozza az iskolakezdés, mert akárhogy is forgatjuk a szót, oda lyukadunk ki, ha már a jövőről, mindannyiunk jövőjéről van szó, nem léphetünk úgy túl rajta, mintha semmi közünk nem lenne hozzá.

Akadhatnak, akik iszonyodnak attól, hogy megint „agyongyötrik” felesleges ismeretekkel a csemetéiket, olyan is lehet, aki keveselli a tanórákon megszerzett tudást, s mintha egyre kevesebben lennének olyanok, akik azt mondják, nincs jobb hely az iskolánál. Azt csak találgatni lehet, vajon megújul vagy marad minden a régiben. Persze, nálunk minden lehetséges. Az is, hogy tanév közben újabb és újabb módosítások következnek be. Akár tanügyminiszter-váltás is jöhet, és mivel minden új seprű másképpen söpör, várható, hogy gyökeresen felforgat mindent.

Zilahon, a romániai magyar iskolák ökumenikus tanévnyitóján éppen arról szóltak az oktatás ügyéért felelős, azt felkaroló világi és egyházi személyiségek, szakmabeliek és szakmán kívüliek, hogy a mi gyerekeink egyetlen esélye a tudás várának sikeres megostromlása. Mások esetleg lazíthatnak, nagy előnyüket bármikor felhasználhatják, de ha a mieink vannak a csúcson, nehéz onnan őket kimozdítani. Mert az erő a tudásban van, s ha netán ideig-óráig csalóka is ez a kijelentés, hosszú távon beigazolódik.

Ezt mindenkinek meg kell értenie. A pedagógus, a szülő és legfőképp a tanuló tudatába kell vésődnie, hogy a rendszeres, naponta végzett munka, a tanulás nem kerülhető el. Erről beszélnek ma minden iskolában a tanévkezdő ünnepségeken, ezt emeljük ki a ma délutáni sepsiszentgyörgyi ökumenikus istentiszteleten (14 órakor az evangélikus templomban), amelyet az iskola és templom együvé tartozásának jegyében tartunk minden tanévkezdéskor. Kívánunk tehát sikeres tanévet – sok-sok mosolyt az iskolakezdéshez!