Tanuljunk a múltból

Parlamenti együttműködési megállapodást írt alá hétfőn Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Ludovic Orban miniszterelnök-jelölttel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) beiktatásra váró kormányának támogatásáról. A sajtóban felröppent hír olvastán úgy jártam, mint a mesebeli király, akinek az egyik szeme sír, a másik pedig nevet.

Örülök, hogy sikerült egyezségre jutni, mert napjaink Romániájában ez már önmagában is eredménynek számít. Mint ahogy annak is örülök, hogy a fél-magyar létére többször is ellenünk szóló liberális pártvezér hajlandónak mutatkozik érvényt szerezni a kisebbségi jogokra vonatkozó hazai törvényeknek és nemzetközi szerződéseknek. Igaz ugyan, hogy ezt nem jószántából, hanem a sikeres kormányalakítás kényszere alatt teszi, de hát a politika az alkuk megkötésének és engedmények kicsikarásának a művészete.

Hiányolom viszont, hogy az egyezség csak általánosságban érinti a jogainkat, és nem foglalták bele tételesen súlyos sérelmeinknek az orvoslását. Például a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti kar létrehozását Marosvásárhelyen, a bizonyítékok nélkül elítélt és börtönben sínylődő Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátását, valamint az úzvölgyi magyar katonai temető eredeti állapotának a visszaállítását. Hiszen ezek és mellettük még legalább kéttucatnyi gondunk megoldása életbevágóan fontos a jövőnk, biztonságunk, önbecsülésünk és nem utolsó sorban az igazság érvényesítése szempontjából.

A mindenkori román politikusokkal szemben különben is csak pontosan és egyértelműen szabad fogalmazni. Ennek hiányában ugyanis lehetőséget adunk nekik a vállalt kötelezettségek alóli kibúvásra és szószegésre, amire ők amúgy is hajlamosak, amint azt a mögöttünk hagyott 100 esztendő eseményei is bizonyítják. Gondoljunk csak az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött szerződések felrúgására, a gyulafehérvári pontok semmibe vételére vagy a kommunizmus idején tőlünk elkobzott javak visszaszolgáltatásának az elodázására. Fel kell sorolni tehát a jogos követeléseinket, és csak abban az esetben támogatni bárkit, ha kötelezettséget vállal a teljesítésükre.