Tapasztalataim a sürgősségen

Kedves Anna 1 et értek, belefáradt! Hagyja abba! Mi is vittünk 1 rákos beteget akinek iszonyú fájdalmai voltak és ellátásra volt szüksége, önök a beteg előtt!!!! mondták hangosan, h meg fog halni, vigyék haza! Kérdezem én a néni, h élte le a maradék 2 hónapját ön szerint?! Hát amikor a korházban fertőzik be a beteget és évek óta bakteriális fertőzéssel küzd sikertelenül? Még 1 tüdőgyuszival bevittünk 1 ismerőst és 2 hét után önöknél a veséje! mondta fel a szolgálatot!

„a megaláztatást, a semmibevevést viszont nem tűrjük! ” – ugyanez vonatkozik a betegekre és hozzátartozóikra is.
Sajnos megaláztatásban és semmibevevésben is volt részem a sepsiszentgyörgyi sürgősségen. A legnagyobb probléma a betegfelvételnél van. Ha 2 másodperc alatt nem sorolod fel a „tati vagy a mami” mind a tíz gyógyszerét, már ki is penderítettek valamilyen „kedves” megjegyzés kíséretében. Ha egyáltalán beengedik a hozzátartozót, és nem az amúgy is ijedt, rossz állapotban lévő betegtől várják el, hogy világosan és gyorsan válaszoljon a kérdéseikre.

Atyaúristen! Így beszél egy orvos a betegekről, hogy mami meg tati nyilvánosság előtt? Jobban tette volna, ha hallgat.

Inkabb egy masik korhazba,vagy sehova,minthogy sertegessenek.

Van itt hozzaszólás bőven. Szerintem majdnem mindenkinek van tapasztalata a sürgősségen. Nem könnyű munkahely, ezt tudjuk, de nem a betegek tehetnek a nehéz körülményekért. Én most nem is a sürgősségen levő állapotokról szólnék, hanem a járóbeteg rendelőről. Sok kabinetbe több héttel azelőtt kell programálást csinálni. Amikor a páciens megérkezik, akkor azzal a ténnyel szembesül, hogy rajta kívül még több embernek is van ugyanarra az időpontra programálás. Ugyanakkor sok orvos késve jön meg a kórházból, a rendelések félóra vagy annál is több késéssel kezdődnek. Az ajtó előtt álló páciensek sora egyre nő a türelmükkel ellentétes arányban. Csoda, ha egy idő után már hangosan is megjegyzéseket tesznek? Mindenkinek az ideje drága, a nyugdíjasokon kívül általában valahová sietünk. Nem feltételezem, hogy az orvosok felelőtlenség, nemtörődömség miatt késnek, de kérem szépen ha egy rendelőben minden reggel vagy a délutáni váltásnál rendszerint késnek mert nem tudják elvégezni hamarabb máshol a munkájukat, akkor miért nem lehet egy kicsit későbbre időzíteni az első pácienst? Egy jobb szervezéssel biztosan lehetne javítani a helyzeten. Aki már állt sorba az ortopédián, Vay doktornőnél, bőrgyógyászatnál vagy a fül-orr- gégészetnél, stb., az tudja, hogy igazat beszélek. Egyszóval van itt még javítanivaló, tisztelt kórházmenedzser úr!!

Ha nyilvanossag elott igy beszel, akkor, vajon mit gondolhat magaban ? Es a fonokei ?

Meg kéne kérdezni a korház vezetőségét, hogy nekik is ez véleményük? Ha igen, akkor szomorú, ha nem, akkor jobb, ha elbeszélgetnek a doktornővel, mert nem odavaló.
Nekem személyesen nem volt rossz tapasztalatom a sürgősségen, de ezt a doktornőt ha lehetne elkerülném. Minden tiszteletem az iránt, aki lelkiismeretesen és türelemmel dolgozik a betegekkel ott, vagy máshol. Sajnos nem mindenki ilyen. Lehet megvan a tárgyi tudás, de ugyanúgy, mint a pedagógusoknál vagy bármelyik olyan szakmában, ahol emberekkel vagy kapcsolatban, ez nem elég. Kell empátiakészség, türelem és emberismeret is. Ha ez nincs meg, akkor orvosin belül olyan szakosodást kell választani, ahol ritkán találkozik a pácienssel.

Az ember általában nem jókedvéből megy a sürgősségre. Lehet orvosi szemmel nem ott a helye, nincs életveszélyben, de mivel az átlagember nem végzett orvosit, nem tudhatja. Ha hétvégén lázas, hasmenéses a gyermek és nem rossz az állapota, akkor odaviszem, mert mit tegyek? Ha nem tetszik, hogy más korházból oda küldik, akkor ezek szerint lenézi a kollégáit is. Apropó, ezt szóvá tette a vezetőségnek?