Tapsolók és helytállók

Van a magyar parlamentben egy körülbelül humanoid kinézésű, egyelőre két lábon közlekedő lény. Neve Hadházy Ákos. Függetlennek mondja magát, a jóérzéstől független, az biztos. És mivel lóorvos az illető, hát a csődör büszkeségének pórias nevét pingálta egy táblára, azt mutogatta a miniszterelnök beszéde alatt.

Hogy Hadházy Ákos cégéres idióta és gazember, tudjuk, valószínűleg egy bíróság orvosi jelentés alapján felmentené, mint Svejket anno, gyógyíthatatlan hülyeségért. Viszont a fényképek bizonyítják: előtte egy úriember ült – párttársa –, és az nem, hogy nem képelte föl, de utólag támogatásáról biztosította. És ott van a szocialisták között egy Hiller István, megbecsült egyetemi tanár. Elítélte H. Á. mocsok performanszát? Dehogy. Nos, az ő és normális társai bűne nagyobb. De mit mondjunk a pesti polgárokról? Hát nem bízták a magyar fővárost a rendbontókra demokratikus, szabad választáson?

Amikor egy Alföldi Róbert fekáliával tölti meg a színpadot egy Moliére- előadáson és a színészeket olyan káromkodásokra kényszeríti, hogy a francia drámaíró pörög a sírjában és a közönség röhög, ki a hibás? Ha egy színész tiltakozna, mi történne? De nem tiltakozik, csinálja…

Szolzsenyicin mondta: legalább ne tapsoljatok! Emlékszem, a gyűléseken hány kollegám véresre tapsolta tenyereit, pedig naphosszat szidta a rendszert. Miért?

A napokban az a medvetörténet… Az állatorvosok vállukat vonogatták, nincs felhatalmazásuk. Ha valamelyik odamegy, elkábítja, elaltatja a fenevadat, mondván: megsajnáltam – lecsukták volna? Ugyan…

A volt Szovjetunióban történt. Összehívták valahol a népet (húsvéti időszakban), és egy propagandista elmondott egy vallásellenes dumát, majd szót adott az embereknek is. Felállt valaki, és annyit mondott: Krisztus feltámadott! Mire egyhangúan megjött a válasz: valóban feltámadott. Hogy mi lett a következmény? Az égvilágon semmi.

Van Lope de Vegának egy híres színdarabja, a Fuente Ovejuna. Az egy falu, a lakosok meglincselik a zsarnokoskodó földesurat. Ha kínzással fenyegetik is őket, nem vallják be, kik voltak az elkövetők, egyhangúan így válaszolnak: Fuente Ovejuna. Mi lesz a vége? A király felmenti őket.

Lehet kiállni a becsület, a tisztelet mellett, és lehet tapsolni, röhincsélni a galádság oldalán. Ha a lelkiismeret néma, a király sem szól bele.

Zubreczky Antal