Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Előzőleg más címet szántam ennek a jegyzetnek. A szellők szárnyán kívánkozott a sorok elé, de úgy véltem, túl általános, sőt közönséges olyasmivel kezdeni az írást, amit annyiszor elkoptattak már, és emiatt a lényeg is könnyen elillanhat. Elringat, a szó szoros értelmében elkábít a százötven éves Bécsi Filharmónia, immár évek óta január elsejénk legfontosabb programja lett, és soha nem vetjük a muzsikusok szemére, hogy amivel bűvölnek, szinte minden esztendőben elhangzik, de mindig oly erővel lépnek be zenei tudatunk kapuján, hogy jó ideig ott vibrálnak a zenei hangok körülöttünk, nem engednek ki bűvkörükből, s rájövünk újból meg újból, hogy tulajdonképpen zene nélkül nem élhetünk. Legalábbis nem élhetünk úgy, hogy reményünk legyen a tisztaságra, a felemelkedésre, a szerelemre és szeretetre.
A közel nyolcvanéves karmester, az olasz Riccardo Muti, a Bécsi Filharmónia újévi hangversenyének idei karmestere szokásos köszöntőjében fontos történetként emelte ki, hogy a világot rettegésben tartó vírus hatása alól a zene felszabadíthat, és milyen furcsa, hogy idén nem csattan fel a taps a bécsi Musikverein dísztermében… De azért Ő, a nagy mágus szembefordult az üres teremmel, s mosolyogva köszöntötte azt a hétezernyi feliratkozottat, akik el szerettek volna jutni az idei hangversenyre.
Az üres teremmel együtt köszöntötte a sok milliónyi hallgatót, akik a képernyő előtt ülve örvendeznek az ez évi koncertnek, s persze, köszöntötte egyben az egész világot. Kifejezte meggyőződését, hogy a zene nagy erővel kapcsolódik a világjárvány elleni küzdelembe, általa elviselhetőbb a félelem, elérhetővé válik a remény. Az idős és ifjabb Johann Strauss művei közé persze egyéb is befért, többek között egy Liszt-mű is, és nekünk, sepsiszentgyörgyieknek ebben az évben is megadatoot az elégtétel, hogy a Bécsi Balettkar szólótáncosaként viszontláthattuk Ledán Anikót.
A műsor magyar bemutatójának előrejelzése igaznak bizonyult: a koncert végén, bár nem élő tapssal, de visszaszólították a karmestert és a zenekart, és ők eljátszották a szokásos három ráadást, köztük a Kék Duna hullámait és az elmaradhatatlan Radetzky-indulót. És a technika jóvoltából a képernyő előtt az előző felvételek tapsviharába magunk is bekapcsolódhattunk.