Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A világ nem úgy mendegél elébb, hogy minden mozdulatáról beszámoljon nekünk. Azzal is halad, ha egy macskának sikerül kiépítenie a pince torkában a maga fészkét. A többi kevésbé fontos. Egyébként nem minden elsőbbségi fontosságú, ami többet nyom öt fontnál a latban.
Három kisgyerek a családban. Mondhatnám, virágok az erkélyen, de azt csak tavaszodván. Most, karácsony „szent szenvedelme” után, újesztendő vagyon. Hogy miért szenvedelem is a legszebb ünnep, azt még én sem tudom. Igaz, az ének szerint megszületett megváltója a bűnös világnak. Nosza! De nem firtatom, miért kell az egész világmindenség urának beavatkoznia a maga teremtette emberiség jobbulásáért.
Ami mindenképpen meglepetés, hogy a fiamék egy jó távoli faluban vásároltak egy kiskutyát. Aranyos teremtés, a három gyerek dédelgeti és vigyáz rá, mintha az lenne a „negyedik” a családban. Három hónapos, kistermetű, szelíd kis szaglászó. És ami örvendetes, hogy nem nő meg. Kistermetű, természetű, ami a kis lakásban szempont.
Karácsonyfa a három gyerek fölött, fiatal szülők, na és a kis kutya. Mindenki egészséges, fél szemmel a kutyát vigyázzák, aki egy sarokban fekvő rongyon alszik. Nos, így kell karácsonyt építeni, valahogy így, befogván a magunk s a mások lelkét egy angyali fogatba, aztán elsüvít hidegben is az öröm az erdők aljáig, onnan vissza a kristálytiszta lakásba, ahol szőnyeg nem maradt mára. A kölyökkutya életmódja is szempont. A lakás akár egy játékboltban berendezett baba-szerkezet. Mit tudnék ajánlani cserébe az élményért? Megközelítőleg se tudom. De viszem ám a látványt, a képeimet, ujjbegyeimben is, amint beszélgetés közben babráltam, simogattam Boldizsár lábait a kanapén.
Az utcán jön egy ismerős fiatalember szembe, boldog új évet. Az lesz, köszönöm, miközben teljesen üres a város.
– Jön az új év – magyarázza –, nekünk is van Orbánunk, a románok kormányfője is Orban, de egy ékezeten nem akadunk fenn ugyebár. Nézze csak! Ott jön az a fiatalember. Látja? Na, az a múlt hónapban doktorált.
Mellesleg én is megszólalok, hogy miből doktorált?
– Miből? – És vigyorít. – Hát az apja spórolt pénzéből. Nem is mondtam senkinek, átírtam Petőfi egyik lelkesítő versét, meghallgatja?
Mit tehetnék, gondolom, miközben haladok a „gyermekváram” felé.
– Így szól, lehet, hogy ismeri: Fényesebb a láncnál a kard,/ Te csak az igazat akard. Na? Jó?
Ráhagyom magyarázat nélkül, noha jobban cseng Petőfinél az éppen kicserélt sor, hogy jobban ékesíti a kart, de hagyjuk legalább a többit eredetiben, karácsonyi szent szenvedelmemben. Beereszkedtem, mindjárt ott vagyok a gyermektelepen. A nyári vakációban újraépítették Eger várát a fiúcskák, átlagéletkor 11 év. Azt az útépítők elrontották, de sok a hulladék anyag máig, építeni kezdtek valami újat. Elvégre a teremtés is hat rettenetesen hosszú napon át folyton tartott. Ma karácsonyi, új évi vakáció. Az ismerős levált rólam, mielőtt beoldalogtam fényes délben az „építkezéshez”. És ott van a kicsi fiú, mármint az egyik a négy közül! Le van guggolva, de fenntartja a mosoly.
– Csókolom, meg tetszik nézni?
– Persze, azért jöttem be ide.
– Tetszik látni, ez az oldal ágakkal beszőve, aztán ez lesz a tető és a külső oldalfal. Ide kell majd beterelni a lovakat a tető alá…
Karám készül az állatoknak. Ahogy nézem, úgy egy négyzetméter. Ezek a fiúcskák senkit nem akarnak födél nélkül hagyni ebben az ideges, változékony időjárásban. Fiaméknál (immár: 5+1) is tető alatt a maroknyi kutya egy sarokban. Az is dédelve. Ez a fontosabb, igen. Gyerekek gondoskodnak várfalakról, igaz, egy-egy ágakból font fal akkora, mint egy bevásárló kosár feneke, de a fal a fontos, a tető s a födél az élet védelmére.
Hogy ki mennyiért doktorált, az nem fér a fonott tető alá. Ó, legyen áldás a béjövőre, béke a kimenőre!