Tilalomfák az égig

Szólni se, elszállni se akartam a minapi román ünnepből. Az igaz, hogy ennek az ünnepnek évek óta tart az előestéje, hónapok óta dübörögnek a lapjaik –, szóval volt részem benne. Most is csak nyugton megvárván, míg lemossák a gyalázatot magukról. Mert tiszta kézzel és tiszta képpel nem lehet elművelni a sok gyalázatot, amit ránk kentek. Az Új Jobboldal nevű szervezetük elvadultan ordította Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön is többek között, hogy akarják a régi határokat!

Elgondolkodom ebben az esős, tűnődésre nagyon is alkalmas időben, hogy hiszen ezt én magam is követelhettem volna velük együtt, a régi határokat!

Inkább az jut eszembe s mondom is, hogy a 60-as, 70-es években bevezették Romániában a zárt város fogalmát. Ez azt jelentette, hogy Nagyváradra, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre nem engedtek be magyar akárkit. Románok özönnel mehettek, állás és lakás került, idegenné váltak a magyar városok a magyarok számára. Ezt sokszor elmondtam idegen országokbeli atyámfiainak, és egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy egy országhatárokon belüli, őslakos európai ember határokon belül nem juthat be akármelyik városba, mert magyar a város és ő maga is magyar.

Közforgalomban van a fajüldözés fogalma. Tartalma az emberi faj, de egy idő óta csak a zsidókra meg a cigányokra hegyezik ki. Eközben Romániában, Szlovákiában dühöng szabadon a magyar nép és ember üldözése, léte és szabadsága egyre korlátozottabb.

Mások ünnepe után, hétköznap vagyok fogadott, született prókátora egy népnek, melyet csak most „fedez föl” Európa politikai vezérkara (más szóval: ellensége), amikor Európa védelmében emel szót. Hát nem érdekes? Amit rájuk kentek a századok – Petőfivel szólva –, hogy mossák le a gyalázatot, a népirtást és jogtiprást, Brüsszeltől Bukarestig?!

Fogadatlan prókátornak üres tarisznyája. Így tartja a magyar szólás. Meg hogy hallgatni arany. Mindkettő igaz. Ünnepi nagymosás nem volt, mennek a dolgok visszafelé, zajtalan. Ma Románia a lehetőségek országa, mert itt mindent lehet. A nemzetiségi tilalomfák itt nőhetnek az égig, itt sétálhatnak tolvajok és medvék szabadon.