Gondolkoztam, hogy válaszoljak vagy sem A vitéz megyetanácsos megmondja című olvasói levélre, amit G. K. (a teljes nevét nem vállalta fel) írt a május 10-i lapszámban, és arra a következtetésre jutottam, hogy kell válaszolnom, hiszen a hallgatás beleegyezést jelent.
Beismerem, tilosban álltam meg az autómmal, azért, hogy egy idős embert felvegyek. Ki nem tett már ilyet? A forgalmat nem zavartam, mert ahol megálltam, már két sáv van a főtér irányába, és bicikliút sincs azon a részen kialakítva az úttesten. Ekkor érkezett egy számomra ismeretlen biciklis, akinek semmi keresnivalója nem lett volna az úttesten, és bejelentette, hogy tilosban állok, mire azt feleltem, hogy haladjon tovább. De erre ő csak mondott. Nem értettem, mit, mert nem szálltam ki, egészen addig, amíg kb. 20 méterről nem kezdte fényképezni az autómat. Arra kiálltam a küszöbre, és valóban hangosabban, hogy hallja, azt mondtam neki: menjen, végezze a dolgát, és használja a járdán kialakított biciklisávot! Ennyi a történet!
Beismerem, rossz helyen álltam meg, de akkor is mi köze hozzá a másik, forgalomban levő személynek? Oda jutottunk, hogy egymást kezdjük ellenőrizni? Akkor meg minek a rendőrség?
Ha zavarta az, hogy tilosban állok, nem kellett volna egyebet tennie, minthogy hívja a 112-es számot, és bejelenti a forgalmi szabálysértést, mert ez az volt. Neki, mint civil személynek nincs joga eljárni, megszólítani vagy felelősségre vonni senkit! Ez a feladat kimondottan a közlekedésért felelős rendőrségre hárul! Az, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat használtam, egyszerűen hazugság és rágalom, erre szem- és fültanúim vannak! Az is hazugság, hogy a dohánygyári hegyen akart volna továbbmenni: a főtér irányába ment tovább, és az úttesten, nem a bicikliúton!
Fazakas Péter, Sepsiszentgyörgy
Elvtárs-úr, csak de nélkül!