Tisztátalan királyság

A leszerepelt román államelnökök láttán a polgárok növekvő hányada arra gondol, nem lenne-e jó Romániának a királyság. Bár az utóbbi időkben mossák a román királyi ház szennyesét, a sok törvénytelenség, na meg korrupció miatt nehezen akar az kifehéredni.

Mint ismert, I. C. Brăteanu a szó szoros értelmében belopta Karol Eitel Friedrich-Zephirinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen herceget az országba, aki felvette az I. Károly nevet. Úgy esett rá a választás, hogy nem volt más Hohenzoller, aki elvállalta volna a romániai királykodást, csak ez a Párizsban tengődő, tanulmányokkal nem rendelkező, távoli rokon. Bár a frissiben elfogadott alkotmány több cikkelyének sem tett eleget, a liberális-konzervatív koalíció az elkergetett Cuza trónjára ültette.

I. Károly Poroszországból nősült, elvette de Wied hercegnőt, akit Erzsébet királynénak neveztek el. Gyerektelenek lévén, előszedték I. Károly unokáját, Ferdinandot. Egy pipogya autodidakta ember volt, akit felesége, a Maria királynénak hívott brit hercegnő irányított. De most jön a java, gyerekükkel, II. Károllyal! A háború teljében a trónörökös elszökött a parancsnoksága alatt lévő hadtesttől feleségül venni Ioana Lambrinót, akitől a Mircea nevű gyereke született. A frigyet a törvényszék később törölte, hogy elvehesse Elena görög hercegnőt, akitől – Pamfil Şeicaru publicista szerint – „gyorsított eljárással” Mihai nevű fia született. Ezután következett az Elena Lupescuval való házassága, elszökése, majd a kiskorú Mihai letaszítása a trónról, és uralkodása II. Károly néven. „Tíz százalék”-nak nevezték, mert ennyit kért minden vállalkozásból. A korrupció tehát már akkor tombolt! Később Lupeascával külföldre menekült.
Mihai esetében a második uralkodásakor történteket nem szabad elfelejteni, hiszen három diktatúra létrejöttét engedte meg, az augusztus 23-i, fegyverletételre vonatkozó parancsával pedig lehetővé tette egy 200 ezer fős hadsereg Szibériába szállítását, és semmit nem tett azért, hogy ezek otthonukba visszakerüljenek. Csak kevesen, ők is csak 1952-ben jöhettek haza.

Hölgyeim, uraim, itt sosem volt angol királyi család, se Habsburg uralkodás, esetleg magyar királyi ház. Románia mindig is szegény ország, tisztátlan, balkáni királyság volt. Ezt akarják minden eszközzel leplezni, elfeledtetni.