Tiszteljük egymást, gyerekek!

Szinte azt írtam, szeressük egymást, a közismert slágert idézve, de meggondoltam maga, mert nem egy a kettő. Nyilvánvaló, ha szeretek valakit, azt tisztelem is, de ha csak tisztelem, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy szeretem is. Tehát szeretet nélkül is lehet tisztelni bárkit, s ez szerintem rendkívül fontos. Természetesen, mind a tiszteletet, mind a szeretetet sokféleképpen ki lehet fejezni. Odafigyeléssel, vélemény-meghallgatással, érdemek elismerésével, a jó cselekedet felemlítésével.

Különösen fontos ez olyan munkahelyeken, ahol azonos vagy közel azonos szintű végzettségűek, beosztásúak dolgoznak. Az is természetes, ahol sokan vannak együtt, ott gyakrabban előfordul, hogy egyik-másikuk valamivel kiemelkedik, könyvet ír, sikeres pályázatot bonyolít le, sikeres tanítványai vannak. Nos, ebből kitetszik, hogy jelesen a pedagógusi közösségekről beszélek, olyan emberekről, akik máshonnan sokszor hiába várnak elismerést, meg kell elégedniük azzal, hogy legalább szűk körben, a munkatársak elismerik törekvéseiket, eredményeiket.

Szombaton hazafelé tartva Szovátáról, ahol elismerő okleveleket osztottak, egyik kitüntettünk örömmel mondta buszozás közben, hogy már legalább tucatnyian hívták telefonon, gratuláltak a díjhoz, tudniillik az ünnepségre meglepetésszerűen iskolája igazgatója is eljött, s azonnal fel is tette a világhálóra tanárbeosztottja sikerét.

Pedagógusok írnak könyveket, bonyolítanak le nagy horderejű kezdeményezéseket, de különösebb visszhangot ezek nem keltenek saját köreikben sem. A szovátai díjkiosztás egyébként erről szól: legalább mi, pedagógusok tudjuk elismerni őszintén társaink sikerét, mert mások nemhogy nem szeretnek, de talán nem is tisztelnek. Megalázó volt, amikor évekkel ezelőtt a pedagógusszövetség elnökségének egyik ülését az RMDSZ magas rangú tisztségviselője, útmutató beszédének elhangzása után úgy hagyta ott, hogy még el sem köszönt. Így jártunk most. Szovátán a kitüntetésre váró pedagógusok és diákok nagy figyelemmel hallgatták meg az odaérkezett hivatalosságokat, ám nagy meglepetésünkre azok nagyon hamar távoztak. Pedig az ott ülők megérdemlik azt, hogy tiszteljék őket. Ha már nem szeretik, akkor is.