Titkos elnökválasztás

Mindenütt és szinte mindenki beszél róla, de ellene kevesen cselekszenek. Arról van szó, hogy Romániában az állam elnökének megválasztása a titkosszolgálat hathatós támogatásával történik. Ami nem vall sem jogállamra, sem demokráciára.

Már az elmúlt két választás is kérdőjeles volt. 2009-ben az országban leadott voksok Mircea Geoanăt hozták ki győztesnek, de a külföldi szavazatokat is hozzászámolva Traian Băsescu lett a nyerő. Párizsban rekordidő alatt – néhány másodperc – kellett volna urna elé járulnia több polgárnak, hogy kijöjjön a 70 ezer plusz szavazat Băsescu javára. Mint amiképpen az is gyanús volt, több mint 138 ezer szavazatot érvénytelennek találtak. Ezeket még újra sem számolták, az Alkotmánybíróság máris kimondta a választás érvényességét. Nem vizsgálták a párizsi gyorsszavazás ügyét sem, a kétes hírű nagykövetet, Teodor Baconschit inkább kinevezték külügyminiszternek. Jutalomból.

2014-ben sem zajlott minden tisztán. Klaus Iohannis második fordulóbeli egymilliós pluszvoksa körül megint kérdőjelek merülnek fel. Ez a titkosszolgálat támogatása nélkül nem jött volna össze.
Mind több politikai elemző, újságíró, de jogász is beszél arról, hogy a titkosszolgálatok beavatkoznak a politikába, és ez a román demokrácia fő gondja. Most pedig újfent folyik a novemberi államfőválasztás manipulációja. Băsescu volt az, aki elkezdte pénzzel tömni a hírszerző szolgálatokat, és Iohannis folytatta. Olyannyira, hogy manapság Románia bruttó termékének mintegy fél százalékát kapják a titkosszolgálatok. De hogy milyen összegek kerülnek oda, nem tudni.

A nemzetbiztonságról szóló 1991-es törvény megengedi a hírszerző szolgálatoknak a gazdasági tevékenységet. Ez nem csak azt jelenti, hogy jelentős összegeket hívnak le saját kasszába, lefölözve nem egyszer az állami szerződéseket, hanem hatalmukban tartják a vállalatoktól kezdődően az utolsó gazdasági, társadalmi vagy politikai egységeket, nyomást gyakorolhatnak ezekre. És nincs egyetlen államfőjelölt sem, aki a titkosszolgálatok gazdaság ténykedésére nemet mondana, és ugyanakkor leállítaná az igazságszolgáltatás és a hírszerzők közötti szerződéses együttműködést.

Amíg a titkosszolgálatot nem rakják az Alkotmány szabta vágányra, addig az beavatkozik a politikába, a gazdaságba és a választásokba is.