Há még hozzájuk írhatjuk Konrád Györgyöt, Imre Kertészt, Péterfy Gergelyt, Dragomán Györgyöt…
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kepes András magyarországi író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár szerint kelet-európai sajátosság, hogy egy nemzetnek nincsen közös történelme, vagyis nekünk, magyaroknak sincs. A személyes élményekből pedig jobban kikerekedhet a múlt, mint a „tízévente újrahazudott történelemből.” Összegezve, nincs közös magyar történelem és Magyarország tízévente újrahazudja a múltját. Mindezt a trianoni békediktátum 101. évfordulóján jelentette ki Erdély történelmi központjában, ahol a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik vendége volt.
Nem az első eset, így mondhatni magyar sajátosság és egyben tragédia, hogy egy tehetséggel megáldott, kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedhető értelmiségi meghasonlik a közösséggel, amelyhez tartozik. Hogy az őt óvó, felnevelő, sajátos nyelvvel, gondolkodásmóddal és kultúrával megajándékozó nemzet ellen fordul. Hogy ártó szándékkal lekicsinyli, rágalmazza és bántalmazza azokat, akiknek a létét és végső soron a hírnevét köszönheti.
A táborukat gyarapító Spiró György (1946) Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító például így fogalmaz, a Jönnek című, 1984-ben megjelent versében: „Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,/ füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,/ csönd van. Senki se pisszen. Alantról/ kevéske hűlt költő csontujja int./ Ó, ha gyilkolni szabadna újra,/ csámcsogva, hersegve szívnák a vért –/ miért is? ki tudja. Trianonért?”
De vele azonos húrokat penget Glatz Ferencz (1941) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és 1996–2002 között elnöke is. Hiszen a magyarok krónikája címet viselő, 1996-ban megjelent könyvében többek között ezt írja rólunk: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.”
Mi ez, ha nem tömény magyarellenesség? Ráadásul a felsorolás sajnos még hosszasan folytatható, ezért ideje kimondani, hogy azonnal véget kell vetni a nemzettudat belülről történő mérgezésének. És rangos díjak adományozása helyett félre kell állítani, ki kell közösíteni a minket gyalázókat. Ők ugyanis a megrontásunkon munkálkodnak annak tudatában, hogy az önbecsülését vesztett nemzet eltűnik a történelem színpadáról.
Há még hozzájuk írhatjuk Konrád Györgyöt, Imre Kertészt, Péterfy Gergelyt, Dragomán Györgyöt…
Hiába tehetséges, majd lesznek híres emberek, mert valójában nem nőttek fel ahhoz a tisztséghez amelyet viselnek! Egy hasonlattal élek, a kamaszodó gyermek telve nyers energiával és torkig lévén a szülői szigorral, szárnybontás előtt gyakran lenézi szüleit! Elfelejti azt, hogy ő általuk létezik, nőtt fel, okosodott meg, felülmúlva őket, csupán esetleges, öregséggel járó hiányosságaik szerint ítélkezik!
Fáj az igazság, nem könnyű elfogadni.
Úgy. Stb.stb. Amíg marad az egy
Vitéz Somogyvári poéta fejedelem.
Szeretném én látni Glatz elvtársat, ahogy szálfaegyenesen kihúzza magát, miközben az eke szarvát markolja.
A lajstromból kimaradtak többek között: Esterházy Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Gercsó Krisztián, Nyári Krisztián, Lackfi János, Tóth Krisztina, Lovasi András.