Natus valachus sum, írta K.J. Ha ez azt jelenti, magyar volt, ám legyen.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
* „Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent” – Kájoni János (Ion Căianu) román származású szerzetes, író, zenész, humanista. A Kájoni-kódex a zenetörténet nagyszerű alkotása, többen feldolgozták.
Kájoni román volt, de amikor édes hazájáról beszél, Magyarországot érti. Hol rontottuk el, hogy a későbbi nemzedékek kisebbségei már ellenségnek tekintettek?
* Tizenhetedik századi japán költő, Kawonara Uto. Alig néhány homályos feljegyzés őrizi emlékét. Szerény származású, mégis – apósa ellenkezése dacára – aránylag gazdag lányt vett el, akivel csupán három év boldogságnak örvendhetett, mert egy csatában meghalt. Eltűnt, halottnak nyilvánították. Huszonhat évesen. Az alábbi verse egy távoli, számunkra idegen érzésvilágba kalauzol:
Dal a távolból
Menyasszonyom fátyolán két piciny sáfránymadár / Harmatot, hajnali tiszta hűs harmatot csipeget. / Büszke fehér fácán és sas / a császár lobogóján. / Piros vércseppek jelzik utunkat a / Kvan-hegy felé.
Császár, császár, hallod-e / A síró menyasszonyok átkát? / Se fácán, se sas nem hagyja / El a fészke melegét. / Vércseppjeink mély folyóként / Érkeznek trónod elé.
Kvan-hegy, bús hegy, tölgyeiddel / Fedezd el majd testemet. / És ha cseresznyevirág-nyíláskor / Harmat-könnyet hullatsz, / Küldj belőlük menyasszonyom / Szomjas madárkáinak.
De íme, egy kétsorosa: „Ha majd szárnyas nyílvessző döfi át a szívemet, nem a te szerelmed, / Föld és Hold és Nap, ti átkozzátok meg azt, ki először háborút szított!”
És a mi Tamási Áronunk tragikus hőse, a Szép Domokos Anna: „Akkor kiállott ő minden éjszakára a Holdnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltoza: – Verjen meg az Isten, háborúcsinálók! S nappalra kiállott a Napnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltozott: – Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!”
De vissza Kawonarához. Életművét így határozta meg: „Élek, amíg szabad vagyok. / Írok, amíg csókod ajkamra talál. / Ha te elhagysz, ha láncra vernek,
Ezerszer szebb a legrútabb halál.”
Míg Petőfink: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet”
Vagy nem is vagyunk olyan messze Japántól, vagy a nagy szellemek ölelkeznek téren és időn át, vagy valahol, mélyen, minden szív egyformán dobban.
Natus valachus sum, írta K.J. Ha ez azt jelenti, magyar volt, ám legyen.
Művész úr! Kájoni János (késő románul Ioan Căianu) nem volt román! A lánytestvérét Juditnak hívták! Az 1600-as évek eljén se keresztelték a románok Juditnak gyereküket.