Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A közigazgatási törvénykönyvbe (egyelőre csak a szenátus által hétfőn elfogadott formájában) belekerült, hogy ezentúl nem lesz kötelező a húsz százalékos küszöb ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok érvényesítsék a kisebbségi nyelvi jogokat. Magyarán: a helyi vagy megyei tanács akkor is úgy dönthet, hogy kiírja a megye vagy a település nevét romántól eltérő nyelven, hogyha az ott élő kisebbségek számaránya nem éri el a húsz százalékot – közölte az RMDSZ.
Ebből is látszik, hogy mennyire törékeny a demokrácia Romániában. Hogy sikernek számít, hogy megengednek valamit, amit nem tilt semmi. Közhely, hogy egy jogállamban mindent szabad, amit nem tilt a törvény. Mi azonban, sajnos, még mindig ott tartunk, hogy minden tilos, kivéve azt, amit a törvény kifejezetten megenged.
Egy másik módosítás szerint nemcsak a helység, hanem az utcák, terek, parkok nevét is ki kell írni a kisebbségek nyelvén ott, ahol egy adott kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Kíváncsian várjuk, hogy ez értelmezhető lesz-e úgy, mint Marosvásárhelyen, ahol a Strada Gheorghe Doja alá (ki lehet vajon ez az ember?), odabiggyesztették, hogy „utca”.
A törvény értelmében ezentúl magyarul lehet kommunikálni nem csak a helyi hatóságokkal, hanem a prefektúrával is, és a helyi és megyei önkormányzatok többségi tulajdonában lévő, közérdeket ellátó kereskedelmi társaságokkal, mint például a közszállítási vállalatokkal, a víz- és hőszolgáltatókkal. Lehet, hogy ez Baróton nem tétel, de Zilahon, Nagyváradon és számos egykor tiszta magyar városban igenis, az.
Mi azzal tudnánk hozzájárulni a törvény alkalmazásának sikeréhez (ha ugyan el nem kaszálja a képviselőház), hogy „szoktatnánk” ehhez a román hatóságokat. Ha itt, a tömbmagyarságban, maradéktalanul élnénk legalább a meglévő jogainkkal, ha elvárnánk, hogy minden állami hatóság „tudjon magyarul”, ha használnánk a magyar kéréseket, beadványokat, még akkor is, ha ez az elején esetleg nehézkes lehet, mert akkor talán „jutna” valamennyi ebből a jogból a szilágysági, partiumi, máramarosi vagy belső-erdélyi nemzettársainknak is.