Törvény az emberért

Milyen idő való a tépelődésre, a belső megszaggatásra?

– A papok ha tudják. Esetleg. – Az első gondolat csak égette, a második megnyugtató, a tépelődéstől még a bizonytalanságával is megszabadító. A papok mindent tudhatnak. De mernek válaszolni arra, amit én kérdeznék?

Suhogott a kasza a füvön. Serényen kaszálni nem lehet. Kasza után baktat kemény lábakon a gondolkodó ember. Hazafelé a Szoros utcához került. Ott van a kovács, az egyik. Bélának el lehet mondani, mi kell s mivégre. Benne megáll a szó.

– De Albert – szólt rá a szénszagú műhelyben a kovács. – Bennem megállhat a szó, ahogy mondád az elébb. De mi lesz, s mit ad isten, ha abban a baromban is megáll a vas? Mert akkor neked annyi.

– Ezért jöttem hozzád, hogy találtassuk a szót s a vasat. Ha belészorul, maradok s csitítgatom, míg megdöglik. Hogy az a…

– Nocsak, nocsak, ne káromkodj, a hétszentségedet! Értek én a szóból, és ha baj van, akkor pláne.

Baj, az van. És Béla kovácsnak is megrendült minap a szíve, amikor meghallotta, hogy a faluba bejáró medve megtépte Albertnek a legnagyobbik fiát, benn, a csűr mögötti kukoricásban. A legény erős volt, mint a bika, védekezett. Sokan mondták szánalomból, jobb lett volna, ha elinal, s nem védekezik.

– Nem lehet örökkétig megfutni a baj elől! Ezt ordította a kórházból hazafelé is a kicsi teherautóban, amivel hozták. A falu egyik legerősebb férfia, s most itt né, békötözve.

– Fusson a törvény ki a világból, amelyik védi a megveszett állatot s nem az embert, az én… a mi fiúnkat!

– Hogy képzeltem, azt kérdezed jó Béla barátom. Olyan kaszanyelet hozok a munkádhoz, hogy azt még Sztalin se tudná eltörni! – és összecsikorgatta a fogait, hogy a kovács maga is megborzongott. – Nehogy bajom legyen belőle, attól féltesz, Béla? Azért is te leszel a felelős, ha lesz, mert a bajom azt jelentené, hogy rossz volt a szerszám. Értem ez alatt, hogy a hegye.

Béla kovács azt morogta magában, miután a megkeseredett gazda elment, hogy ne se búsulj Albert komám, mert olyant kapsz, amilyent még nem láttál félszáz év alatt… Utolsó sorban ült a templomban, hallgatta a szép szót, igen a feddő s óvó prédikációt, aztán csak állott a kapuban. A plébános úr végül megjelent, s rögvest megértette Albert tekintetéből a bajt.

– Jöjjön velem Albert bácsi. – A papilakon a gazda csak a tornácig. – Itt várnám meg a plébános urat kicsinyég…

A mindössze harminc éves pap tudta, baj az van. Már három embert támadt a vad. Maga is leült az egyik fonott székbe, intett, Albert is. – Úgy lehet, a bűn előtt akarok gyónni…– A falu első emberei között is kiváló, mit akarhat cselekedni, jó bátyám?

– Ölni fogok, plébános úr. Aztán úgy tudom, előre nem lehet feloldozni a tettest. De ha magam reafizetnék, oldozzon fel utólag, tova…– Azt kereste önmagában, hogy mikor is oldozná föl, s életében-e még, vagy tova… – A falu veszedelemben van, plébános úr. Azért cselekszem. Szűz Mária velünk van s legyen is. Ő szeret minket. A fiamat is, a három épet…

Hazafelé szakadatlan arra a szerszámra gondolt, amelyiket Béla rettenetes erővel készít. Mert tudja, mire kell. S azt is, hogy kinek kell megúszni épen.

– A törvényt akarom megölni, ami a medvét védi, s ott röhögnek csámcsogva rajtunk.

Hétfőtől megszervezte a két éjjeli őrrel, bakterkedjenek úgy, hogy lessék, hol üti fel fejét a medve, s azonnal adjanak hírt a helyről. Szerdáig semmi, szerda este világ lobbant a Csender felőli kukoricásnál. Dávid különleges füttyhangja is! És Albert indult a közel kétméteres szerszámmal. A szagát is érezni vélte a markában égő lándzsanyélnek. Úgy ment, egyenest. Életében ez volt az egyetlen irány akkor. A medve a régi csőszkunyhót tépdeste éppen. Albert nem settenkedve, de egyenest arra. A medve állva fordult feléje. Tán az sem hitt a szemének: véle szemközt egy ember gyilokkal a sötétes ég alatt. Mi legyen?

Az állatorvostól tudta, hova kell beütni, nyomni aztán a rettenet kaszanyelét. És úgy leve. A medve se, Albert se üvöltött. Az állat vért hortyogva bukott rá, belé a gyilokba, a Béla csinálta szerszámba.

– Ez az emberi törvény – mondotta harmadnap a rendőrségen. Többet egy mukkot se. Vasárnap még elért a misére. Előtte meggyónt.