Tudatlanság és tehetetlenség

Az elmaradottság jelképe lett Kolozsvár. Az (egykori) kincses városban nemrég az ortodox pópák és híveik sokkolták a világot, amikor a koronavírus-járvány kellős közepén ugyanazzal a kiskanállal osztották az isteni szentséget. A katonai rendelet megtiltotta ugyan, hogy a templomban tartsanak istentiszteletet, de az nem volt szó szerint benne, hogy a szent vér szimbolikus kiosztásánál ne használják ugyanazt a kanalat. Valószínű a rendelet megalkotói sem hitték, hogy az ortodox papok ennyire korlátoltak, a hívők pedig ennyire ostobák. Dehogy indított valaki ellenük bűnügyi eljárást a betegségek leküzdésének meghiúsítása miatt, bár előfordulhat, hogy ez a besorolás nem is lenne megfelelő, ez a betegségek tudatos terjesztése volt, ha van ilyen bűncselekmény a Btk.-ban.

Aztán a múlt héten ismét Kolozsvár. Ott gyűltek össze több százan azok, akik idénymunkára jelentkeztek Németországba. Miután hosszú hetek óta az folyik a csapból is, hogy legalább másfél méternyire kellene állni egymástól ahhoz, hogy többé kevésbé védve légy a vírustól, az emberek egymás sarkára hágva, egymás nyakába lihegve tömörültek, hogy nehogy lemaradjanak a repülőről. Azok, akik hazamenekültek a vírus elől, most visszamenekülnek. Néhány hét alatt rájöttek ugyanis, hogy hangzatos elméletekből és stratégiákból nem lehet kenyeret vásárolni. Rájöttek, hogy vírus itt is van, de annál egyéb semmi. Persze vírus van ott is, de legalább adnak munkát, és arra adnak fizetést. Olyat, amilyet, de adnak. Mert a kényes németet ilyen-olyan világjárvány nem tudja arra kényszeríteni, hogy összemocskolja a kezét spárgaszedéssel. Erre vannak a „világszínvonalú” román oktatási rendszer által kitermelt, semmihez sem értő tömegek, akik mennek, menekülnek el ebből az országból, látástól vakulásig dolgoznak a mezőn, csakhogy legyen, miből megéljenek.

Az államfő által meghirdetett Normális Románia helyett a tudatlanság és a tehetetlenség országába tartunk. Ne mondják, hogy már ott vagyunk – van ám még ennél lejjebb is, csak ki kell várni…