Túl sok ember él a Földön?

Öreg ismerősöm gyakran mondogatta, megérett a világ a pusztulásra. Sokat beszélünk arról, hogy elveszett az erkölcs, a morális válság pedig világszinten eluralkodott.

Történelmi leírások és irodalmi olvasmányok alapján megállapítható, hogy az emberiség fejlődésének hajnalán az erkölcs mint kategória nem létezett: a „fogat fogért, szemet szemért” elv mentén működtek a hétköznapok, és az erősebb kutya baklat alapon szerveződtek az ókori birodalmak.

Annak idején, amikor a tatársereg végighömpölygött Európán, pestisben elhunyt, pestissel fertőzött katonák hulláit dobáltatták be a várfalakon át a megtámadottak közé. Nem is a mongolok nyilai, hanem ezek a fertőző, oszló hullák bizonyultak a leghatásosabb fegyvernek államok, népek elpusztításában, leigázásában. A katonai nyelvezet ezeket korabeli biológiai bombáknak nevezi.

Nemrég a Vatikán egyik fő szóvivője is beszélt arról, hogy túl sokan vagyunk a Földön, és hogy erre valamiféle megoldást kellene találni. Szerinte globális jogbíróságot kellene létrehozni, nemzetközi jogok felett álló hatáskörrel. Ez pedig gyakorlatilag az Új Világrend megteremtésének jogalapját készítené elő.

Napok óta pánikban tartja Európát az, hogy a koronavírusként azonosított járványnak már sok áldozata van Kínában. Már 170-re emelkedett a koronavírus halálos áldozatainak száma a hatalmas ázsiai országban, és bizonyítottan körülbelül nyolcezren fertőződtek meg eddig.

Az utóbbi időben gyakran elgondolkodom azon, hogy mindez egy jól irányított politikai manipuláció… Ma már hatékonyabban ki lehet nyírni a szegény hallandót. A sötét középkorban, na de később és ma is a piedesztálra emelt erkölcs nevében elkövetett erkölcstelenségek sora határtalan.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy