Tűzoltás kézi vízipuskával?

Jóféle, muris fekete-fehér komédiát lehetne forgatni arról, amint a baróti rendőrség szombat éjjel felhívja az önkéntes sürgősségi szolgálat egy szem vezetőjét, aki felhívja telefonon az otthonában éberen őrködő egy szem önkéntest, hogy eszközöljön egy kirohanást, amúgy civilben, mert ég a blokk valahol a Rózsák utcában télvíz idején…

Muris is lehetne, írom, ha nem lenne mindez tragikus és életveszélyes. Ugyanis ezek az emberek végezték a dolgukat azzal, amivel tehették, amíg Szentgyörgyről, 50 kilométerről kicammogott a tűzoltókocsi, oltani.

A tűzoltás leírása is kissé fantasztikusra sikeredett, hiszen az objektívnek nevezhető tudósítás szerint az otthon szolgálatot teljesítő szakember (mert tűzoltóállomás még nincs) saját civil ruhájában érkezik a helyszínre (mert védőruhája sincs), és az első emeleti tüzet „kintről, az útról, az ablakon keresztül próbálta féken tartani”!

Ugyan, ne marháskodjon, felség, mégis mivel lehet féken tartani egy tömbházlakásban az első emeleten tomboló tüzet kívülről, az útról? Volt vajon olyan műanyagból fröccsentett vízipuskája, amivel a lurkók olyan szívesen eljátszanak nyaranta a strandokon, a frászt hozva a keresztrejtvényeket fejteni odament, dauerolt hajú hölgyekre? És ha már a strand szóba került, a 2011-ben ünnepélyesen átadott baróti strand medencéjébe ha nyolc év alatt valahogy sikerült volna vizet eszközölni, akkor az önkéntes tűzoltó a kiürült vízipuskáját nem kellene az anyósa, Amálka által előzékeny átnyújtott borvizesüvegéből újratöltenie…

A viccet félretéve, a magukat Baróton hatóságnak nevezők felelőssége ez, nem az önkéntes, eszköztelen tűzoltóé. A megyében minden magára valamit adó nagyobb községnek van tűzoltóautója, Baróton meg leéghet egy tömbháznegyed, ha a szentgyörgyi vagy más tűzoltók épp nem érnek rá.