Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az anyamegye fővárosa nincs a világ végén, két óránál nem is kell több idő, hogy odaérjünk, s a rendezvény kezdetéig maradt lehetőség körbenyargalászni a központban. Arra nem vállalkozom, hogy hegyéről tövire leírjam, mit lehet ott látni a Vasszékelytől az erdélyi fejedelmekig, de annyit könnyen meg lehet állapítani, hogy azért Udvarhely megmaradt, ami volt, azaz a valamikori székfőváros nem kopott meg, nem csonkították meg, nem kerítették a gyönyörű központi parkot körbe bankokkal és egyéb intézményekkel. Ezeknek helyét máshol jelölték meg, ahol aztán ezek tőszomszédságában égre meredtek más rendeltetésű létesítmények.
Mi a legemberibb, idegen szóval leghumánusabb létesítmény, a városi könyvtár földszinti termébe lépünk be, ennek falára került fel annak a kiállításnak az anyaga, amelyet már láttak Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Brassóban az érdeklődők, s amely Ady Endre elhunytának századik évfordulójára állt össze. Említésre méltó, hogy a háromszéki, szentgyörgyi öntevékeny képzőművészek megyei szövetsége érdekes témával rukkolt ki: hadd válasszon ki-ki egy Ady-verset, s azt, annak szellemiségét próbálja megörökíteni.
Én már leírtam, el is mondtam, hogy mindannyiunk nagy meglepetésére, akik értő vagy kevésbé értő szándékkal, de nagy kíváncsisággal léptünk a tárlat darabjai elé, meglepődve állapítottuk meg, hogy bizony hiányoznak szinte teljességgel azok a költemények, amelyeket iskolában szoktak tanítani, szavaltatni. Azaz hiányoznak a közismertebb alkotások, s helyükbe léptek ez alkalommal a csendesebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb Adyt idéző gyöngyszemek.
Annak idején megírtuk, hogy itthon aránylag nagy népszerűségnek örvendtek a kiállítók és a kiállított művek, a legélménydúsabb esemény a brassói volt. Persze, a sikerhez az is hozzájárult, hogy mintegy alátámaszként szavalatok és énekszámok is elhangzottak, a szavaló informatikus-mérnök, az énekes-zenész pedig unitárius lelkész. Ami kissé bántott: többen voltunk mi, vendégek, mint a helybeli képzőművészet-rajongók.