Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
„Néztem a várost, békésen pihent / felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a rend”– énekli Koncz Zsuzsa a Szörényi–Bródy-dalban. Nos, Bródy János dédapja Maróti Géza volt (1875–1941). Építész, szobrász, festő, iparművész. Polgári házak, művészeti pavilonok, díszítések, a mexikói Operaház színes üvegkupolája (abban az időben a világ legnagyobbja), amerikai épületek sorozata tanúskodnak zsenijéről. Legdédelgetettebb álma azonban az Atlantisz volt, a legendás elsüllyedt város újjáépülő tervezete, új emberekkel, új társadalommal.
Nem Maróti volt az első álmodozó. Thomas Morus (Morus Tamás) és Tommaso Campanella évszázadokkal ezelőtt fantáziált (szerintük) ideális városokról. Korunk technológiája, no meg a sok pénz lehetővé tette a tervek valóra, illetve üvegre-betonra váltását. A múlt század ötvenes éveiben Brazília a semmiből egy teljesen új fővárost épített. Oscar Niemayer volt Brasiliának a tervezője. Madártávlatból az új település óriás repülőt ábrázol. Az őszinte baloldali, kommunista szimpatizáns építész elképzelése szerint a miniszter és a kétkezi munkás egyazon városnegyedben, ugyanabban a mamuttömbházban élt volna, és a dolgozó ember méltósága, de még egy fűszál is nagyobb becsben lett volna tartandó, mint a dollármilliárdos nyereség. Gondolom, kitalálta az olvasó, a számítás nem jött be, a felső tízezer uralja ma a fővárost, és azok nem osztják meg villájukat Fernando bácsival, a vízszerelővel.
Mi lett a mi tájaink szocialista modell városaiból, Ózd, Victoria város, Oțelul Roșu? Lerongyolódott panellakások, az öregek maradtak, a munkanélküliség elől elmenekült fiatalok a Skype-on keresztül üzenik, hogy haza már nem térnek.
„Az álom véget ért / van még, ki holtvágányon áll / van még, ki megváltásra vár”– fejeződik be a Bródy- dal. A zsidó származású (bár már régóta kikeresztelkedett), Nyugaton nagybecsű, de mindig hazavágyó Maróti munkanélküliként halt meg Budapesten, (szerencséjére) békében, nem lőtték a Dunába vadállat „hazafiak”. Mert a megváltás nem szocialista utópiákból, Istent kizáró „projektekből” jön, hanem első feltétele a lelki-szellemi megújulás. Régi rögeszméket, vakbuzgóságokat, gyűlöleteket magukban hordozó emberek a legnemesebb álmokat is rémálmokká rondítják. Új folt nem javít régi ruhát, mondta Jézus. És régi ember nem épít új, emberhez méltó várost.