Új ruhába öltözött a bodosi istenháza

Nagyon fontos lépést és megvalósítást jelent a Bodosi Református Egyházközség és a falu számára az 1794-beli, szép kistemplom külső felújítása.

Az ősi, koptatott szószék, a híres 1865-béli Kolonics-orgona, a még régebbi úrasztal, a padok mind ígértették: visszajövünk. Igét hallgatunk, imádkozunk, énekelünk; a boltívekre feltekintünk, az ablakokon ki-kipillantunk. Csodás, ahogyan a nap, sugarainak vonalas beverődésével még melegebbé varázsolja a szent alkalmat. Ablakonként fekete kovácsoltvas-keret rögzített fent boltíves, lent háromszögű ablakszemecskéket, melyek közül több kiesett, a festék róluk lepergett. „S az ajtók, tiszteletes úr, ott is menyen be a hideg!” – fogalmaztak a hívek. Körbe is jártuk az esztendőről esztendőre az egyre szürkébb méteres falakat, de e türelmes várakozásban a falakról a salétrom és nedvesség nem akart eltűnni. Felszívódott, s mire megszáradni látszott volna, tovább terjedt. Így hát szépíteni és javítani, javítani és szépíteni akartunk egyszerre. Odafönt is, hogy ott se menjen be a víz, lent se a hideg. Mert sokszor takarítottuk már, rendezgettük a kertjét, gondoztuk a virágait. De ez a fajta víz és hideg másfajta beavatkozást igényel. S vajon milyennek látja Isten? Elég volna a sok igazhitű jámbor lélek? De ünneplőbe öltözik mindenki, nem csak a szívét-lelkét hozza!

            Ezekkel az érzésekkel indult a külső javítás gondolata, vágya és terve. Elhatároztuk, hogy odafönt is takarítani kell, a tetőzetet megszépíteni, és olyan új ruhába öltöztetni a szent hajlékot, hogy ahogyan lent a hideg, úgy fent a víz se menjen be. Elégedettek vagyunk, amit elképzeltünk, megvalósult. Szép nyílászárók, fehér falak, szigetelt alap, s a régi mintájára fecskefarkú hegyes cserép. Megszépült és megtisztult. Új ruhát, ünnepit öltött. Dombos fekvésével újra a falu koronája.

            Hála és köszönet illesse Magyarország Kormányát, hiszen e nagy lépést segítségével és támogatásával sikerült megtennünk. Érezzük, hogy minden lélek fontos úgy a nemzetnek, mint Istenünknek. Köszönjük ilyen megnyilvánulását, a törődést és összefogást.

Iszlai Kamill lelkipásztor