Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Csendben múlt el a szeptember, s a kormány úgy vágtatott el a nyugdíjtörvény mellett, mintha nem is létezne. Pedig létezik, amelyben nemcsak az szerepel, hogy a nyugdíjpontot negyven százalékkal emelik, hanem az is, többek között, hogy a különböző időben nyugdíjba mentek öregkori járandóságát kiegyenlítik.
Ebből nem lett semmi. Sőt, alig tizennégy százalékkal emelték a nyugdíjpontok arányát, mondván, az államkasszának nincs többre pénze. Erre nincs, de a pofátlanul nagy különleges nyugdíjakra volt, és most is hatalmas summákat vesznek fel egyesek, hiszen ehhez hozzáteszik a bérüket, bérpótlékukat, más járandóságukat, úgyhogy több ezer lej kerül a számlájukra.
Erről már többször írtunk, de semmi nem változott. Pedig, ha jól megnézzük, a valahai nyugdíjtörvény szétfaricskálása és a saját szakállra létrehozott jogszabályocskák „megalkotása” nem volt éppen alkotmányos. De az alkotmánybíróság tagjai, maguk is főbírák, saját maguk felé kanyarították a közsummák jórészét. A közemberek közé tartozó szépkorúaknak pedig soha nem adtak még – bár a legfelsőbb törvény ezt kimondja – a megélhetéshez szükséges összeget sem. Mindig halasztják. Most jövő évre, amiből – több mint valószínű – nem lesz megint semmi.
Pedig az idős embereknek nincs idejük az állandó várásra. Csak utóbbi hetekben hagyott itt bennünket több kortársunk: Bogdán Tibor újságíró, szerkesztő kollégánk, Vekov Károly történész barátunk és Bánffy-fordításairól ismert és elismert román ismerősünk, Marius Tabacu, hogy néhányunkat említsük az ismertebbek közül. Ők már sem Klaus Iohannis országnagy, sem Orban Lajcsi kormányfő hazug ígérgetéseiben nem hisznek. Idős napjaikat néhány lej plusszal nem tudták szebbé, élhetőbbé tenni.
Tudjuk, persze tudjuk, hogy az Európa Unió nagyjai sem tapsolnának, ha a szépkorúak napjai szebbek lennének. Nem egy jelentette ki, hogy hatvanöt év felett már túlélték magukat. A hideg rázza őket, amikor a skandináv országok politikusai arról beszélnek, hogy az EU-vezérek túl vannak fizetve, a bérük nem lehetne több, mint a köznép átlagfizetése, és a sok mellékesről is be kellene számolniuk, mire költik. Erre a híres focista és edző Franz Beckenbauer csak annyit tett hozzá: ennyi gyenge, más országokból kikopott, megbukott és most nagyon megfizetett politikusa öreg kontinensünknek sosem volt. És ők irányítanak.