Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Csak örülni lehet annak, hogy végre megtalálták a megoldást: a főiskolai végzetteknek, akik most kezdenek, méltányos fizetést adnak már ettől a hónaptól: 3000 lejt bruttóban. Igaz, ez az intézkedés jelenleg egyetlen közalkalmazotti csoportot érint, azokat, akik a közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgoznak. A televízióból azt is megtudtuk, ha a kapusnak történetesen főiskolája van, neki is ennyi jár. Elfogadjuk, kijár nekik.
A magasabb javadalmazás tehát amolyan ösztönző is lehet, hisz senkinek nem lehet mindegy, hogy valamely ügy hónapok avagy napok alatt oldódik meg. Mondom, jó érzés tudni, hogy bár egy kategória elégedett lehet(ne) azzal, amit keres. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy ez is elenyésző ahhoz képest, amennyit a saját fizetésükről döntő főurak saját maguknak időnként megszavaznak.
Azt is mondogatják, hogy a belügyesek és honvédelmisek nagy ellenállásra készülnek, ha netán a nyugdíjukhoz valaki hozzá mer nyúlni. Tudom, a tanügyesek hányszor veselkedtek neki, hogy így vagy úgy lesz, ha nem emelik méltányos szintre a javadalmazásukat, de amikor a pontot fel kellett volna tenni az i-re, mindig megtorpantak. Soha még nem fagyasztottak be sztrájk miatt tanévet, sem érettségit, sem nyolcadik utáni záróvizsgát. S a felsők ezt jól tudják. Lám, ez az oktatására oly büszke állam még arra sem méltatta rabszolga-pedagógusait, hogy a perek sorozata után megítélt kártalanítást kifizessék. Érdekes módon azoknak, akik nem vállalták a pert, már rendezték ezt a tartozást. Az is nemrég történt, hogy a dicső parlamenti képviselők a kiváltságos nyugdíjak megszavazásakor elhúzták a mézesmadzagot a pedagógusok előtt, ígérvén, hogy nemsokára nekik is megszavazzák a különnyugdíjat. Az ígéret után szabadságra vonultak, s mire visszajöttek, már el is felejtették, amit pár héttel korábban megígértek.
Ami most jegyzetírásra késztetett, az éppen ez a legutóbbi, hangsúlyozom, méltányos fizetésemelés a közszférában dolgozóknak. A hozzá fűzött megjegyzés bántott és gondolkoztatott el: ezeket a mostani „kivételezetteket” a helyi önkormányzat fizeti, a pedagógusok, a tanügyiek javadalmazása a minisztérium hatáskörébe tartozik (célzatosan nem írtam nagybetűvel az országos hivatal nevét). A pontosítás azért kellett, hogy a pedagógusok tudják, az ő esetükben hol van a kutya elásva!