Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Újra itthon

Megint egy hosszú vonatút várt ránk édesanyámmal. Most azonban minden csomag velünk tartott: paplan, párna, egy évre való ruhatár belegyúrva hét táskába. Kilenc hónappal ezelőtt szintén anyával költöztünk fel Kolozsvárra, a különbség csak a szájunk görbületének ívében mutatkozott. Most mosolyogva végre hazafelé tartottunk.

Az első pár itthon töltött nap – mint mindig – most is kérdésekkel és válaszokkal volt zsúfolva. „Hazajöttél? A vizsgák sikerültek? Szereted-e? Azért itthon jobb ugye?” Mérföldekkel jobb. Itthon szabadnak érzem magam. Senki nem néz furán, ha székely akcentussal, székely szavakkal, székely egyszerűséggel beszélek. Ehetek pityókát, vinetét, laskalevest, diós tésztát.

Egy évvel ezelőtt, bevallom, alig vártam, hogy Kolozsváron élhessek. Akkor még zavart, hogy idehaza mindenki ismer mindenkit, zavartak a nyugodt, csendes hétköznapok, szürkének, unalmasnak éreztem kisvárosomat. Olyan megszokottnak, változatlannak, ijesztően ismerősnek hatott minden. Most, hogy már van, amihez hasonlítanom, pont ez az otthoniasság jelenti a legnagyobb értéket szívemben.

Olyan megnyugtató mindenhol ismerős arcokat látni! Olyan szabad érzés magyar hangokat hallani, magyarul beszélni, szabadon, mindenhol. Nem a rohanás, a komorság, a stressz tölti be a mindennapjaimat, ami már-már szokatlan. Olyan emberekkel lehetek, akik szeretnek, kiskorom óta ismernek, a társaságukkal is szórakoztatnak. A csend, a nyugalom, a tiszta levegő, a minket körülölelő, távoli hegyek látványa, a macskaköves utcák sokkal jobban feltöltenek energiával, mint az autóktól, emberektől zajos nagyváros.

Rossz érzés belegondolni, hogy nem is olyan régen még el akartam innen költözni. Hiszen itt nőttem fel, itt váltam azzá az emberré, aki most vagyok. Itt él a családom, itt tanultam meg írni, olvasni, gondolkodni, véleményt alkotni. És a nyugalom, a csend nem egyenlő az unalommal, hiszen itt is mindig van, amit csinálni. Rengeteg szép és felüdítő hely van a közelben. A nagyvárosi pezsgés mindig vonzó marad számomra, de az otthonomat, a kiegyensúlyozottságot, Háromszéket soha nem cserélném le. Semmi nem okoz olyan boldogságot, mint az, hogy újra itthon vagyok.

Bartok Barbara

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás