Ünnepelnek!

Mától ismét kitör az ünnep Romániában. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy a héten többet ne kelljen dolgozni. A közszférában, persze. A magánvállalatok dolgozhatnak, elvégre valakinek ki kell termelnie azt a pénzt, amiből az állami alkalmazottak pihenhetnek.

Még ezzel sem volna semmi baj, hiszen a világon mindenütt így történik, és természetesen szükség van az állami szektorra. Az viszont sehogyan sincs rendben, hogy az államnál átlagosan 2,5–3-szor annyit lehet keresni, mint a magánszférában. A világ civilizált országaiban az állami állás egy státusz, amely ad egy relatív biztonságot: stabil állás, nem késik a fizetés, garantált a szabadság, szabad a hétvége és az ünnepnapok, viszont ezzel együtt jár, hogy viszonylag mérsékelt bért adnak. Akinek ez nem tetszik, az elmehet a versenyszférába. Ott megkeresheti az átlagbér tízszeresét, ha képes rá, vagy belebukhat egy vállalkozásba, ha elszámította magát.
Nálunk az állami, önkormányzati állás biztos és kiemelt bérezéssel jár. Természetesen az sem volt jó, amikor éhbért kerestek az államnál, hiszen az egyféle kontraszelekciót indított el: az ment oda dolgozni, aki semmi egyébre nem volt alkalmas. Most azonban mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára.
Ha már így van, akkor az a legkevesebb, hogy az állampolgár elvárja, ne annyi állami alkalmazott legyen, mint a nyolcvanmilliós Németországban. Hogy a pénzügyön ne napi három órát kegyeskedjenek megengedni, hogy befizethesse az adóját. Hogy a havi 15.000 nettót kereső orvos egyetlen banit se fogadjon el a 650 lejből élő kisnyugdíjastól (vagy akkor vonják be a praxisát mondjuk 25 évre). Hogy a rendőrség az állampolgár szolgálatában álljon, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő legyen, hogy a parlamenti képviselő ne csak kollégája mentelmi jogának meg (nem) vonásával foglalkozzon, hogy az elnök ne csak újraválasztásával legyen elfoglalva, hanem az alkotmány szerint egyensúlyt tartson, és még sorolhatnánk, oldalakon keresztül. De nincs, aki meghallgassa, mert kezdődik az ünnep…