Romániában még a kommunista korszakban is minden rendes magyar ember a szívével és lelkével ünnepelte augusztus 20-át, a legrégebbi legszentebb nemzeti ünnepet, István király megkoronázását, a keresztény állam megteremtését, első királyunk szentté avatását, s az új kenyeret, amely az aratás végét jelentette. Az aratás befejezése örömünnepnek számított!
Mi, keresztények templomainkban úrvacsorát veszünk magukhoz megemlékezve az új kenyérről. Az istentiszteletkor felszolgált úrvacsorán, egy darab megszentelt kenyér, egy parányi Krisztus testévé átváltoztatott kenyér, ez teszi a templomot otthonunkká és Jézus ajándékként önmagát adja nekünk…
A 20-ik század elején még csak teljes kiőrlésű kenyér létezett, majd a jóléti társadalomban divatba jött a fehér kenyér. Napjainkban ismét a teljes kiőrlésű kenyér került előtérbe. A bolti kenyér íze minden nap ugyanaz, nem érezzük a különbséget, így nehéz hálát adnunk az új búzából sütött kenyérért. Minden kezünkbe vett kenyér egy ünnepet jelent. Minden kenyér elfogyasztása: ajándék, öröm. A kenyér pedig az életet jelenti, az isteni gondviselést, a munkát, a verítéket, az imádságot, az ígéretet és az áldást! Nem hiába foglaltatott imába a mindennapi kenyerünk. Mi, keresztények különös tiszteletet adunk a kenyérnek. Nagy isteni áldás volt az emberiségnek, amikor a Mindenható megtanította a kenyérkészítés folyamatát. Öreg pék barátomtól tanultam meg, hogy maga a kenyérsütés is kész csoda. Nem ismerünk még egy olyan anyagot, amely kétszáz, sőt kétszázötven fokon nem ég el, hanem megsül, és belül még nedves is marad. A kenyér héja barna, ropogós, belseje puha, de rugalmas, nem óriás lyukakkal, hanem apró hólyagokkal teli, de tömör.
Új búzából sütni először augusztusban lehet, ezért Új kenyér havának is nevezik e hónapot, amelynek utolsó vasárnapja a reformátusoknál úrvacsorás ünnep: Új kenyér vagy Új zsenge napja.
Orbán Barra Gábor
Diószeginek tetszett írni a dalt? Az aug. 20-i újkenyér ünnepe a komcsik találmánya volt!