Uralkodnak a falu felett

Magyarhermányban jártunk vendégségben, éppen elkaptuk a gyerekek karneváli műsorának a végét. Sajnos még el sem tudtunk helyezkedni, a villany a vihar miatt elaludt. A leleményes hermányiak hamar megoldották a kérdést: gyertyák és telefonok fénye mellett befejezték a műsort.

A háziak, akik már csonttá fagytak az előadáson, azzal vigasztaltak, hogy csak a végére értünk oda, mert különben mi is megfagytunk volna. Elmondták, nem a tüzelővel van a baj, hanem azzal, hogy a hét évtizede épített kultúrotthonukban a nyílászárók és a kályhák le vannak robbanva, és bár hatalmas összeget fordítottak az épület felújítására, sajnos, az alján kezdték. Kidobták a jó állapotban levő, foszni deszkából készült padlózatot, ami még fel is volt csiszolva és lefestve, helyette márványt rakattak, ami már az ajtótól a színpadig el van hasadva, de középen ott ékeskedik a nagy színes csillag. És ez a lényeg, mert ilyenképpen fennmarad a közbirtokossági elnök hőstette, hogy milyen hasznosan fektette be a tagok pénzét.

Mondhatnánk, hogy ez nem az ő bűne, hiszen a tagok beleegyezése nélkül nem teheti a pénzt oda, ahova akarja, de a tény az, hogy az elnök családja erősen elmódosodott, a falunak több mint fele az egyik testvérének dolgozik, ezért hangosan és nyíltan senki nem mer ellentmondani nekik, mert féltik a munkahelyeiket. Az elnök úr kihasználja ezt a helyzeti fölényét, nem ad fát, és napszámra sem engedi azt, aki ellene szól. Nagy a rokonság, és a zöme vezetőségi beosztásban. Pénzük és hatalmuk van, és élnek is vele, uralkodnak a rászoruló lakók felett. Reménykedünk, hogy az illetékesek ezt elolvassák, és elgondolkodnak azon, hogy mit kellene tenni. A magyarhermányiak többet érdemelnek!

A Bors és Gerő családok

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.