Üsd, vágd, nem apád

Szánalmas képet festett magáról tegnap a román politikai osztály. Miután hetek, hónapok óta nem tudnak mit kezdeni a koronavírus-járvánnyal, amely felszínre hozta az egészségügyi rendszer összes hibáját, csak hebegnek, hogy mi legyen a gazdasággal, csak habognak, hogy hogyan kellene befejezni a tanévet, most végre megmutathatták a választóknak, hogy ott vannak a gáton, vérüket és életüket adják az „egységes és oszthatatlan” drága román földért.

Miután még múlt csütörtökön hallgatólagosan átment az alsóházon, a szenátorok szerdán azt vették észre, hogy Székelyföld autonómiastatútuma szerepel a napirenden, s azzal elkezdődött a „hazafias bizonyítvány” harcos magyarázata. Arra, hogy mit ír a statútum, arra senki nem volt kíváncsi, ehelyett – üsd, vágd, nem apád alapon – mind nagyobb hangerővel védték az ország területi egységét, szuverenitását, és minden egyéb szép és hangzatos elvet, aminek tiszteletben tartásról a statútum egyébként szó szerint rendelkezik.

A legtovább Klaus Iohannis ment, akinek államfőhöz, de egyszerű európai polgárhoz nem méltó hangneme alulmúlta a caracali külvárosi kocsma stílusát. Mert hogy valaki felségárulással gyanúsítson meg egy parlamenti pártot, hogy név szerint említse egy másik ország miniszterelnökének nevét, aki „ígéreteket tesz” Románia egy részéért cserébe, ez olyan korlátolt gondolkodásról tesz tanúbizonyságot, ami még a csapnivaló teljesítményt nyújtó román elnöktől is meglepő. Teszi mindezt az autonómia ürügyén, amelynek birtokában erdélyi szász ősei meghatározó módon hozzájárultak ennek az országnak a kultúrá­jához, míg dicső és méltó elődje el nem adta őket kilóra Németországnak.

Civilizált országban minden bizonnyal felelősségre vonnának egy olyan államfőt, aki semmibe veszi saját országa alkotmányát, aki közellenségnek kiálltja ki országa egy egész népcsoportját, aki akár diplomáciai viszályt gerjeszthet meggondolatlan kijelentéseivel. Ez viszont nem az a hely. Ez az az ország, ahol „mintaszerűen megoldották a kisebbségek problémáját”…